Csattanók, cuppanók - Cudar világ a Weöres Sándor Színházban (kritika)

Szerettem Gobbi Hildát, Gábor Miklóst, Mészáros Ágit vagy a két Latabár-ikont nézni abban a porlepte, mézeskalács-szíves filmes tündérmesében 1949-ből, monoklival és frakkokkal. Szerettem aztán Oszvald Marika és Peller Károly duóján elmerengni a színpadi operettben, magyaros viseletben, ujjcsettintve és kurjongatva. Most meg nagyon szeretem Czukor Balázs és Khaled-Abdo Szaida dramaturg Mágnás Miska alapján készített Cudar világát, amelyben nemhogy mézeskalács, de még magyaros viselet nincs. Vagyis pontosan azok vannak, amik igenis illenek egy 21. századi darabba: tornacipő, korrupció, káromkodás és diszkógömb.

Éppen ezért szívesen bámulom a háttérben csendben megbúvó, megannyi puttó-popsit egész este, melyek egy hatalmas töviskoszorúval átfont szívet emelnek a magasba. Merthogy a díszlet ennyi, néhány asztalról és karosszéktől eltekintve. Nincs színpad, a játszótér egybemosódik a nézőtérrel.

Egyek vagyunk a színészekkel, pár centire előttünk huppannak bele a rokokós heverőbe, előttünk hörpintik fel a whiskey-t, ugyanúgy anyáznak, ahogy mi, a közönség a rosszabb napjainkon. Négy, cicomás ajtón jönnek-mennek a szereplők, jelezve a helyszíneket. A mono- és dialógokra pedig nehéz, amolyan lelket légkalapáccsal átütő fénypásztákkal erősítenek rá. Él a darab, ahogy a zenei rásegítés is a sarokban.

Mindez már néhány pillanat után látszik, hiszen először csak kapálózunk a fényért. A sötétség elleni egyetlen kiindulópont a sárgán világító „vásár” felirat, alatta pedig hányás, erőszak, verekedés, pénzügyi válságjelentés és megannyi (kortárs) emberi ficam. Czukor az első perctől csordultig tölt minket emócióval, mélyre ágyazza belénk a groteszk valósággá misztifikált aprócska magját. Jó ötletekkel manipulál, gyakran nyúl a megdöbbentés és a feleszméltetés eszközéhez.

A Czukor-körhintáról kétszer egy órán keresztül nehéz leszállni még úgy is, hogy néhány helyen kidolgozatlan a darab.

Czukor a Miska - Marcsa, Rolla - Baracs glamúros vonalat erősítette, amit feltupíroztak néhány Szirmai Albert-betéttel. De ne gondoljuk azt, hogy végig egymás kezét fogva andalognak a szereplők a holdfényben. Tekintve hogy az elején Rolla tankcsapdás pólóban ténfereg („Ha nem hiszed el, hogy az élet egy ajándék, nézd meg jobban hogy élnek anyádék?”), a családi idill görbe tükréről pedig az első pszichoterror alkalmával kapunk nyomatékot. A realitást olyan messzire maga mögött hagyja a darab, amennyire csak lehet. Közben szívbemarkoló az, hogy valahogy mégis arról beszél. A hatalomról. Piros műbőrnadrágban és lakkcipőben, ezüst űrszandálokban és pink neccharisnyában.

A zene kulcsfontosságú a darabban, ritka az a jelenet, ami alatt nem kíséri semmilyen dallam a szöveget. Czukor bátran felvonultatja a Beatles: All you need is love-ját és Nancy Sinatra: Bang bang című megunhatatlan klasszikusát.

A mű valóban a Mágnás Miska operetthez nyúl vissza. Megvannak benne az alapkarakterek: Korláthy gróf (Kelemen Zoltán), a felesége, Stefánia (Bálint Éva), a lánya, Rolla (Sodró Eliza), Nagymama (Vlahovics Edit), Miska (Kovács Gergely), Marcsa (Alberti Zsófi), Baracs István (Kőmíves Csongor), Pixi gróf (Kristóf Roland) és Mixi gróf (Budai Dávid).



Színészi játék tekintetében vannak különbségek, jó lenne néhány hét múlva újra megnézni a Cudar világot, akkora érne be teljesen a darab. Erőtlennek érzem Kovács Gergely Miskáját, Sodró Eliza kislányos, törékeny szerepben sokkal megnyerőbb, és a hangja gyönyörűen szólt. Jó újra a színpadon látni Bálint Évát, aki Kelemen Zoltánnal együtt remek párost alakít. Erős karakterek, erős játékkal. Alberti Zsófi évadról évadra kiforrottabb színésznő lesz, illik rá Marcsa szerepe. Kőmíves Csongor a Mesebolt Bábszínházból érkezett, elkelne állandó tagként egy ilyen szép férfi énekhang a Weöres Sándor Színházban is.

Az előadás hossza 140 perc, két felvonásban szünettel.

Értékelés: 8,5/10