Azannyát! - Parasztopera a Weöres Sándor Színházban (kritika)

Pintér Béla-Darvas Benedek Parasztoperáját nem először rendezi Mohácsi János, korábban a kaposvári egyetemistákkal már tarolt vele, sőt a POSZT-on is brillírozott. Ez a nemzetközileg is ismert opus már tíz éve tartja lázban a nézőket, és tíz év múlva éppoly aktuális lesz, mint amilyen most.

A címe szerint opera, mégis inkább egyfajta beszélt ének, amitől emelkedettebb hatást kelt. Nagyot lendít a darabon az élőzene: a vonósok és a kórus imponáló alapkellékei a történetnek. Ők a mesemondók a színpad két oldalán, ők irányítják a népzene és a barokk különös elegyét.

Az akrobatikus hegedűszólók és a dalnokok ironikus, néhol hátborzongató hahotázása teszi groteszkké a részeket. Kovács Márton zenei vezető és egyben koreográfus kortárs népzenei továbbképzésben részesít, jó hallgatni.

Erős a dramaturgia, erős a gesztusnyelv, mély indulatok helye a színpad az egyszerű környezetben is. A festett háttér úgy nyílik ki hátrafelé, ahogy a történet kezd egyre csak bonyolultabbá válni.

Pedig csak egy napról szól, egy esküvővel a középpontban. Egy kis faluban játszódik, ahol minden adott a nyugalomhoz. Látszólag.

Mindenki boldog, táncol és örömittas. Az sem számít, hány feles gurul le terhes menyasszony torkán, ki kit szeret valójában, és ki kinek a gyereke.

Természetesen kúszik a dalok alá a vérfertőzés, a szenvedély, a humor, a kilátástalanság és a gyilkosság.

Bizarr a túlzott vidámság, érezni benne a finom odamondást, ami a darab közepére teljes egészében megtalál. Élvezem a zenét, kezd a lelkemig begyűrűzni a magyaros sírva vigadás. Mosolygok, de belül centiről centire roppant össze az abszurd történet. Megmozgat és átformál. Katarzisszerű színházi élmény.

Lenyűgöz a játék. Kiemelkedő vadromantikust játszik Bánfalvi Eszter, szétfolyt sminkben, profi könnyedséggel. Sodró Eliza akarva akaratlanul is megnyerő, minden zenés műben ott a helye, ahogy Szabó Tibornak vagy épp a zseniális Kiss Marinak. A kaposvári fiatalok, Matusek Attila és Hartai Petra rutintalansága sem szembetűnő, szerethetőek mindketten. Ikonikus „kovboj” Szerémi Zoltán és nevettető részeges Mertz Tibor az állomásfőnök szerepében.

A szombathelyi színházban működnek a komikus-zenés darabok. Időtlen sorsdráma a Parasztopera, egy nosztalgia alapú mese, klasszikus sémákkal, kortalan kortárs üzenettel.

A darab hossza 100 perc, egy felvonásban.

Értékelés: 9/10