Társas időutazás - Én és a kisöcsém a Weöres Sándor Színházban (kritika)

Amikor tavasszal bejelentették, mi várható a szombathelyi színház őszi repertoárjában, az ismert Eisemann Mihály-dallamok ugrottak be, aztán rögtön vele együtt a kép a Sztankay István-Schütz Ila kettőssel, ahogy az Én és a kisöcsémet éneklik. Ki gondolta volna akkor, hogy az október eleji bemutatókor már elszomorodva kell újranéznem az utánozhatatlan színészóriás videóját.

A Weöres Sándor Színház megfiatalította a darabot: csinált egy gördülékeny komédiát, illetve ahogy az ajánlóban olvasható: operettőrületet, Koltai Róbert rendezésében.

Mondhatnám, hogy Koltai követi a hagyományos történetet, a papírformaszerű színházat, de csak részben lenne igazam. Nem számítottam arra, hogy a rendező kilép a komfortzónájából, de a fiatal szereplőkkel és a szívmelengető slágerekkel még a klasszikus vonalak mögé is tudott egy kis újat varázsolni.

A darab ugyanakkor nem nélkülözi a klisés operettes alapokat. Jönnek sorban, egymás után a slágerek: a Holdvilágos éjszakán, a Szeret-e még?, a Kié vagy, mondd? vagy az Egy kicsit angyal legyen.

Ezzel a kortalan szerelmi őrülettel akar a rendező valahogy tavaszt varázsolni az októberbe. Ez itt-ott össze is jön neki.

Kivitelezésében és a koreográfiájában is törekednek a nagyzolásra, hiszen ezt követeli meg a műfaj. A forgószínpaddal együtt változnak a helyszínek, amiket dalokkal szakítanak meg.

A kisöcs vagy Kelemen Kató szerepében éppen a frissen Kaposvárról Szombathelyre igazolt Edvi Henriettát látom. Pörög, táncol, énekel, tud és szívesen is játszik, ez látszik rajta. Jót tett a vérfrissítés a színháznak.

Sokszereplős darab, de nagyban kitűnik a tömegből Nagy Cili Vadász Fricije. Cili minden alkalommal bebizonyítja, hogy piszkosul jó színésznő, olyan természetességgel nevettet, amivel mellékszereplőként jobban vonzza a figyelmemet, mint a címszereplők.

Ugyanez a kategória Bajomi Nagy György is Zolestyák szerepében.

A történet nem igényel nagy fejtörést. A Zabakol Művek igazgatója, akit amúgy maga Koltai Róbert alakít, hozzá akarja adni lányát egy koppenhágai tápszermilliárdos csemetéjéhez. A lány, Kelemen Kató inkább öcskös álruhában Velencébe szökik Andersennel, a gazdag örökössel. A kiszámítható végkifejlet előtt két és fél óráig azért gubancolódik a történet félreértésekkel és vágyakkal.

Nem hagyott bennem mély nyomot a darab, de talán nem is annak szánták. Közepesen jó kategóriás. Kikapcsolódásnak kitűnő, biztosan közönségsiker lesz, bár megkockáztatom, inkább a negyven pluszos korosztálynál.

A darab két felvonásos.

Értékelés: 7/10