Viennafair, a kortárs művészet vására Bécsben: helyszíni szemle

Az első élmény még azelőtt éri a vendégeket, hogy belépnének a vásár területére: a bejáratnál a The Bruce High Quality Foundation hatalmas, hajlongó, felfújt patkányai köszöntik a látogatókat. A 2012. szeptember 20-23-ig tartó vásár a Messe egész A pavilonját kitölti, a látogatók (és a potenciális vásárlók) számára több órás bolyongást és ismerkedési lehetőségeket kínálva. A legtöbb standnál nem csak a galériák munkatársai, de a tulajdonosok és több bemutatott művész is személyesen jelen van.

A felhozatal nagyon vegyes: olajfestmények, grafikák, fotók, szobrok, installációk... Az igazán profi galériák biztosra mennek, és nagy neveket, befutott művészeket hoznak, olyanokat, akikre biztosan van kereslet. De itt vannak a kísérletezők is, fiatal művészek új műveivel.

Ondrej Brody: Macskakárpit

Akadnak gyomorbavágó, megdöbbentő munkák, mint amilyen Ondrej Brody Macskakárpitja (egy házimacska ágyelőnek kikészített bőréről van szó), vagy Deborah Sengl félig antilop, félig ragadozó mutánsa, és látunk vicces és igazán ötletes alkotásokat is. A Szökőkútban (Zilvinas Kempinas), amelyben a kör közepéről kifelé fújt levegő mozgatja a mágnesszalagokat, és az egész úgy hullámzik, mintha valóban víz csobogna egy szökőkútban. Játékosság, humor és jó néhány fricska  van jelen Erwin Wurm és (a személyes kedvenc) Jenkins munkáiból is.

Jenkins: The painter

Az osztrák jelenlét a hazai pályán felülreprezentáltabb benyomást kelt, mint a nemzetközi kínálat. Ez utóbbiból a hangsúly a kelet-, közép- és dél-európai országokon van, mindenekelőtt Oroszországon és Törökországon. Magyarországot hat galéria képviseli, valamennyien Budapestről érkeztek: az acb, a Deák Erika, az INDA, a Knoll, a Molnár Ani és a VILTIN Galéria jelent meg saját standdal az idei Viennafairen.

Birkás Ákos: Álom szépségről és jóságról

Ami a magyar művészeketet illeti: csalódást okoz a két Birkás Ákos-kép... láttunk tőle azért már sokkal jobbakat is, enyhén szólva. Maurer Dórával, Gerber Pállal viszont nem lehet nagyot tévedni, egyikük sem tartozik a fiatal generációhoz, és jól cseng a nevük külföldön. A magyar alkotókat elsősorban a magyar galériák standjánál találjuk, de néhány osztrák galéria is felvonultat közülük párat.

The Brice High Quality Foundation: Stay With Me Baby

Teljesen globalizálódott a művészet is, jegyzi meg Bécsben élő magyar műgyűjtő ismerősöm, és igaza van: ha csak a képeket nézi valaki, nehéz volna megmondani, hogy egy dél-koreai, arab vagy lengyel művész készítette. Ha dönteni kell, melyik képet vegye meg, azért inkább a magyart választja. 

Andy Warhol: Liza

A Viennafair nem csak a dúsgazdagok gyűjtőhelye (nyugat-európai szinten értve, természetesen...), 500 euróért is vannak képek. A határ persze a csillagos ég. Itt van a Sotheby's is, bepillantást engedve a következő aukció anyagába. Ez már a nagyvadak terepe: Andy Warhol egyik képe, a Liza (Liza Minellit ábrázolja) például 510 000 eurós kikiáltási árról fog indulni. Elég fura érzés ott állni előtte, néhány fémpénzzel a zsebemben...

Az meg, hogy kicsi a világ, itt is megerősítést nyer: már épp indulnék, amikor véletlenül meglátom Andreas Duscha fotóit. Az osztrák képzőművész az egyik gazdája az esti programnak kinézett Ersatzbank projektnek. Az Ersatzbank egy fociorientált időszaki romkocsma a Stephansdom közelében, egy felújításra váró, szinte teljesen kiürített épületben. Ezen a héten van nyitva utoljára. A másik projektgazda pedig nem más, mint Clemens Berger, az író, akinek felolvasása a bildeini Exit Exile rendezvénysorozat (amiről itt, az Alonon részletesen beszámoltunk a minap) egyik programpontja. Véletlenül meglátom, írtam az előbb. Á, véletlenek egész biztosan nincsenek.