Választási ajándék: Szent Márton-kártyát és kedvezményeket kapnak a szombathelyiek

 
Aki különösebb ideológiát keresgél a mai hatalom háza táján, az rossz helyen tapogatódzik.
 
A Fidesz-filozófia lényege ugyanis a racionalizmus, még ha ez a racionalizmus jellemzően leginkább a hatalmi technikák racionalizmusát jelenti, ami csak esetlegesen és véletlenszerűen találkozik az itt lakók hosszú távú érdekeivel.
 
Ebből a szempontból racionális a központosítás, az EU-ellenes szólamok vagy éppen a rezsicsökkentés. Ez utóbbi ugyanis – a sok korábbi ígérgetés helyett - végre konkrét, kézzelfogható dologgal ajándékozza meg a választópolgárokat, akik – joggal! - örülnek a számlán levő mínuszoknak.

Hogy mi lesz öt vagy tív év múlva, azzal meg minek most foglalkozni, errefelé ez úgysem kiszámítható dolog.
 
Ebbe logikába illeszkedik a szombathelyi közgyűlés által csütörtökön elfogadott határozat, mely szerint 2014. július 1-jén elindul a Szent Márton-kártya, amely minden szombathelyi lakosnak alanyi jogon jár, csakúgy, mint az itt tanuló nappali tagozatos diákoknak, és különböző szolgáltatások kedvezményes igénybevételére jogosít.
 
A kedvezményeket egyelőre a városi cégek biztosítják, de bíznak benne, hogy majd magánvállalkozások is csatlakoznak a rendszerhez.
 
 Az összesen 8 millió forintos gyártási költségű, névre szóló plasztikkártyával önmagával nincs baj, ki ne örülne annak, ha kevesebbet kell fizetnie az uszodában, a könyvtárban, a koncerten vagy a focimeccsen, ha meg többen járnak ilyen helyekre, az külön öröm.
 
Azt persze nem árt hozzátenni, hogy az egész főként bűvészmutatvány, hiszen a városi cégek kieső bevételeit – nagyjából 50 millió forint mínusszal kalkulálnak - valakinek fizetnie kell. Ezt az összeget nem a képviselők fogják a tiszteletdíjukból összedobni, hanem a városi cégek vagy az önkormányzat átcsoportosításiból lehetséges, azaz annyi történik, hogy egyik zsebből a másikba kerül, de a végső számlát mi fizetjük úgyis.
 
Az ellenzék pedzegette is a közgyűlési vitában valamennyire ezt az aspektust, de a városvezetés lesöpörte a felvetéseket az asztalról. Marton Zsolt alpolgármester például úgy fogalmazott, hogy a városi cégek vezetőinek feladata lesz megoldani ezt a kérdést.
 
Az elfogadott előterjesztés egyébként hangsúlyozza: a kártya  - ami történetesen az önkormányzati választások előtt kerül a szombathelyiekhez -  a gazdasági előnyök mellett a lokálpatriotizmust, a „szombathelyinek lenni jó” érzést is erősíti.
 
Ez egyébként tényleg igaz lehet.
 
Nekem személy szerint két fő problémám van a kártyával.
 
Mindenekelőtt a neve: Szent Márton nemcsak helytörténetet, lokálpatriotizmust, de egy világnézetet is jelent. Ami alapjáraton nem zavaró, de egy anyagi előnyökkel kecsegtető,  fogyasztásösztönző „bevásárlói kártya” nem hozható össze csont nélkül egy olyan szenttel, akinek legismertebb tevékenysége  egy koldus megsegítése volt.

Nem is beszélve az olyan furcsa helyzetekről, ha később mondjuk sörözők, éjszakai bárok vagy intimboltok csatlakoznak a rendszerhez.
 
 Még ennél is zavaróbb lehet, hogy a kártya kiterjesztése után ismételten összekutyulódik a köz- és a versenyszféra.
 
Azaz a város olyan területen - a fogyasztói kártyák világában -  kezd vállalkozói tevékenységbe, ahol – a médiához, a professzionális sporthoz stb.  hasonlóan –, ahol elkerülhetetlen a piactorzító szerepe, még akkor is, ha – naivan – nem számolunk a politikai szálakkal.
 
A kártyát a város június végéig kipostázza azoknak, akik benyújtják kérelmüket (egy rövid formanyomtatvány).

Az első kártya ingyenes és két évre szól.
 
Az alábbi táblázat a városi cégek Szent Márton-kártya kedvezményeit tartalmazza.

Ehhez jönnek majd hozza a csatlakozó helyi kis- és középvállalkozások, akik maguk döntenek a kedvezmény mértékérők.
 
Különleges „ajándék”, hogy a kártyával rendelkező személynek születésnapján az önkormányzat állja az alábbi szervezeteknél fizetendő napi belépődíjat:

• Savaria Mozi,
• Műjégpálya,
• Tófürdő
• Kalandváros
• Csónakkölcsönző,
• Mesebolt Bábszínház
• Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum.