Várnai Valéria emlékkiállításának megnyitója a Vitalitas Galériában (képsorozattal)

Ha nem emlékkiállításról lenne szó, még az is lehet, eltűnődnénk azon, hogy hogyan lehetséges az, hogy a város legaktívabb kiállítóhelye egy apró magángaléria, és nem mondjuk a gigantikus, közpénzből eltartott, ide-oda passzolgatott képtár.

De mivel emlékkiállításról van szó, ezt a szálat most ne bogozzuk, örüljünk annak, hogy van egy olyan hely, amely nem panaszkodik a sanyarú gazdasági helyzetre, ellenben folyamatosan ad otthont a helyi vagy éppen országos jelentőségű képzőművészeti értékeknek.

Még akkor is örülnünk kell ennek, ha a mostani kiállításnak szomorú apropója van.

Várnai Valéria tavaly ősszel hunyt el, és hogy elsőnek épp a Vitalitas tiszteleg az ismert és szeretett szombathelyi képzőművész előtt, az nem véletlen: Várnai egy évtizeden keresztül a Vitalitas Savariae Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke volt, számos jelentős kiállítás létrejöttét segítette.

Scheiber Katalin galériavezető Molnár Szabolcs atyát idézte, aki a temetésen úgy búcsúztatta a helyi kulturális életért sokat dolgozó, mindig derűt sugárzó művésznőt, hogy az „isten ajándéka volt”, és „képei semmi mással nem helyettesíthető művészi élményt nyújtanak”.

Zsámbéky Monika művészettörténész nyitóbeszédében felidézte a Várnai Valéria életének és művészeti munkásságának fontosabb állomásait.

Képeit úgy jellemezte, hogy azok egyszerre árasztanak meghitt hangulatot, elvágyódást és magányt. A valóság elemei nem realistán, hanem egyszeszűségre törekedve, gyermeki naivsággal és romlatlansággal átitatva jelennek meg.

Várnai Valériával kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy a festészetet nem főállásban művelte, nem szorult arra, hogy az elmúlt korszak kötelező témáit fesse, így csak olyan képeket készített, amit szívvel, lélekkel és etikusan is vállalhatónak tartott.

A megnyitón közreműködött Szőke Zoltánné (ének) és Sinkó Imréné (zongora).

A kiállítás március 22-ig tekinthető meg a Vitalitas Galéria (Szombathely, 11-es Huszár út 19.) nyitvatartási idejében: hétköznaponként 13.30-tól 17.30-ig.

Fotó: Czika László