Sorozatunk első részében letesszük az alapokat.
Aztán majd minden jön sorjában.
Miért az USA?
Van, aki úgy jár Amerikába, mint én Szombathelyről Budapestre. Van, akinek annyira reménytelen, hogy eszébe sem jut. Nekem már vagy négy évtizede izgatta a fantáziámat, hogy egyszer meg kellene néznem. Voltak ebben a motivációban régi családi kötelékek, kulturális bizsergés, a nagyvárosok iránti vonzalom és mezei kíváncsiság is. És egy szerencsés konstelláció, ami lehetővé tette, hogy a nem is annyira titkos vágy most beteljesedjen. Hogy némi meglepetéssel szembesüljek azzal, hogy a filmeken, regényeken és legendákon kívül is létezik egy ilyen ország. Hogy azok a helyszínek valóságosak, sétálni lehet az árnyékukban, sőt fényképezni is hagyják magukat még az én egyszerű gépemmel is.
Belépés, dokumentumok
Az Egyesült Államokba jelenleg vízum nélkül utazhatunk. Ugyanakkor interneten igényelni kell a belépésre jogosító úgynevezett ESTA-t. Ennek ára 14 dollár, és általában mindenkinek megadják. Nekünk néhány nap alatt jött meg. Fel kell készülnünk arra, hogy az USA-határon még kifaggat bennünket a bevándorlási hivatal nagyhatalmú tisztje, akit arról kell meggyőzni, hogy nem akarunk ottragadni. EU-országból, rendezett szállással és ruházattal érkezve általában nem szokott gond lenni. Többletköltséget jelenthet az útlevél és a nemzetközi jogosítvány. Ez utóbbi az egykori általános iskolás ellenőrzőkönyveket idéző, magyar nyelvű (!) gázos kis füzetke, melyet szerencsére a kutya nem keresett rajtunk. Izgalmas lett volna egy New York-i rendőrnek magyarázni, hogy mi ez.
Szervezetten vagy egyénileg?
Közepesen rutinos utazóként és a nyelvet beszélve szinte szóba sem jött, hogy befizessünk valami társasútra. Tapasztalatunk most azt mondatja velünk, hogy ez előbbiek hiányában nem feltétlen sima ügy egy USA-túra.
Hova menjünk?
Részben anyagi, részben érzelmi okok miatt New Yorkot jelöltük ki fő célpontnak. De ha már ott vagyunk - gondoltuk -, akkor már érdemes a környéken is körülnézni. Így körvonalazódott ki egy New York - Washington - Philadelphia út, némi vidéki kitérőkkel. Először azt terveztük, hogy New Yorkból lecsordogálunk Washingtonba, majd onnan hazarepülünk, de kiderült, a repülőjegyek ebben a variációban borsosabbak. Így busszal tettük meg az utat a két város között, majd később autót béreltünk, és azzal mentünk vissza New Yorkba.
A helyszíneket útikönyvek segítségével több hónap alatt cserkésztem be, így alakult ki a napokra (szinte) órákra lebontott program és a pontos útvonal. Három napot csak nagyvonalakban és alternatív verziókkal terveztük el, ezekre az éjszakákra szállást sem fogaltunk. Gondoltuk, majd az időjárás és a hangulat fényében kialakul. És ki is alakult.
New Yorkban számos "kötelező" helyszínt szándékosan hagytunk ki. A Szabadság-szobrot csak hajóról láttuk, nem izgatott bennünket a Broadway-show-k világa, ahogy a múzeumok sem nagyon. Félre a sznobizmussal: európai festményeket, dinoszaurusz csontvázakat máshol is meg lehet nézni, kilenc nap átkozottul kevés a városra.
Repülőjegy
A költség egy tekintélyes hányadát a repülőjegy emészti fel. A bogarászás közel fél évvel az utazás előtt kezdődött. Egy darabig mi vadásztunk, aztán bevontunk egy szombathelyi utazási irodát is. Ők akadtak rá egy kompromisszumra. Odafelé Párizsban, visszafelé Amszterdamban átszállva 146 ezer forintból jött ki fejenként a Budapest-JFK oda-vissza. Úgy gondoltuk, hogy nem kockáztatjuk meg, hogy lesz-e ennél jobb, gyorsan befoglaltuk. És jól tettük.
Szállás
A New York-i szállásárak nem ismernek tréfát, így ott komolyabb kompromisszumot kellett hozni. Úgy döntöttünk, legyen egy normálisabb szálloda, ahol négyen leszünk egy szobában. Meglepő módon az említett utazási iroda alá tudott menni még a nagy szállásfoglaló portálok (Booking.com, Expedia stb.) akciós árainak is. Így hosszabb hezitálás után a pénzügyi negyed (Financial District) egyik középkategóriás üzleti szállodáját választottuk, ahol a kedvező árak talán annak voltak köszönhetők, hogy már elkezdődtek a nyári szabadságok. Így a Wall Street mellett laktunk, kellemesen nyugodt környezetben, ahol estére a turisták is elcsendesedtek. Egy rakás vállalható étkezde működik errefelé, cserében viszont hiányoznak a sarki boltok és hasonló "proli" szolgáltatások. A környék hátránya, hogy úgy 8-10 kilométerre van Manhattan közepétől. Ami metróval is távolság, de ez majdnem mindegy, mert New Yorkban amúgy is állandóan úton kell lenni valahonnan valahová.
Washingtonban valamivel olcsóbbnak bizonyultak a szállások, így itt már két szobában dőzsöltük át a három éjszakát. A szálloda amerikai mércével az alsóközépbe tartozik, nálunk valószínűleg négy csillagot kapna. A belvárostól jó gyaloglásnyi távolságra volt a Dupont Circle nevű környéken. Washingtonban legyünk nagyon figyelmesek, hogy hol szállunk meg - mondták még itthon, és nagyjából ezt a következtetést vontuk le a helyszínen. A Dupont Circle rendben volt.
A harmadik foglalt szállás eredetileg Philadelphiában lett volna, de mivel itt már autóval terveztünk, azt mondtuk az utazási irodának, hogy kereshet a külvárosba is. Végül is annyira a külvárosba sikeredett, hogy egy 20 kilométerrel odébb levő, fura nevű kisvárosban, King of Prussiában találtuk meg a kompromisszumot. Itt megint négyen voltunk egy lakóegységben. Kellően tágas szoba volt, úszómedencés belső udvarra néző erkéllyel. Utólag visszagondolva itt már bevállalhattuk volna a két szobát is, de lehet, feleleges lett volna, csak arra a néhány órára jöttünk meg aludni.
Az utazási iroda segítsége nemcsak arra volt jó, hogy lényegesen lenyomták a listaárakat, de arra is, hogy tiszta sor legyen, hogy mi van bent az árban és mi nincs. Az USA-ban bármikor előugorhat valami nem várt ÁFA, szervizdíj, akármi. Így semmi nem volt, a ki- és a becsekkolások nem tartottak egy percig. Egyetlen papírt sem töltöttek ki.
Autóbérlés
Autóbérlés ügyében az utazási iroda már nem bizonyult versenyképesnek. Egy darabig nézegettük a foglalási árakat az interneten, de ezek - a repjegyekkel ellentétben - elég stabilnak tűntek, úgy döntöttünk, ezt a kérdést majd helyben rendezzük. A részletekről később.
Belépők, helyfoglalások
Ahogy feljebb jeleztük, a szuperlátványosságok egy részét elkerültük, de még így is többször beleütköztünk masszív sorokba. Hogy az utazás megkezdése előtt célszerű-e időpontokat foglalni, abban nem vagyunk biztosak, de előtte való napokban biztos.
Biztosítás
Erre nem sajnáltuk a pénzt, mondván, odaát nem viccelnek az egészégügyi számlákkal, ráadásul sokkal nehezebben tudjuk kezelni a szükséghelyzeteket. Mind a repjegyekre, mind a szállásokra kötöttünk sztornóbiztosítást, e tekintetben is szerencsés és költségcsökkentő volt bevonni az utazási irodát. Szerencsére a biztosítás "kidobott pénz" volt.
Apróságok
A hazai mobilszolgáltató (T-Com) bizakodása ellenére a két egyszerűbb mobiltelefonunk érkezéskor már a reptéren behalt, de a drágább készülékek találtak valami hálózatot, amit aranyárért tudtunk is használni. 110V-220V konvertert is vittünk magunkkal, ez hasznosnak bizonyult az akkumulátorok és a digitális eszközök töltésénél. Az utazás előtt tudatosult bennünk, hogy a bőröndökre célszerű TSA-lakatot tenni, ennek hiányában szétbarmolhatják őket a határon a hivatalos szervek.
Pénz
Természetesen sok pénz kell egy ilyen utazáshoz, de hogy kinek mennyi, az igen nagy sávban mozoghat. Az élménybeszámoló alapján nagyjából ki lehet majd számolni a költségek nagyságát, de mindez nagyon képlékeny. A nagyobb tételeket jelentő szállás és repülőjegy mellett ugyanis ott van még az étkezés kérdése is, amely váratlan akadálypályának számított. Nyilván elméletileg megoldható, hogy valaki a szállodai reggeli mellé csak egy gyorséttermes ebédet és egy Wall Mart-os vacsorát fogyaszt, de - ahogy majd kiderül - több ok miatt is elég nehezen tartható stratégia. És egy meleg étel nagyon alsó hangon 15 dollár. A belépők átlagosan 20-30 dollárba kerülnek, és még megannyi más költség is előbukkan, a tömegközlekedéstől kezdve a tönkrement memoriakártyán át az elvárt borravalókig. Az USA-ról valamiért elterjedt, hogy olcsó, de ezt mi - néhány kivételtől eltekintve: benzin, távolsági busz stb. nem nagyon tapasztaltuk. Igaz, a kötelezőkön kívül alig-alig vásároltunk valamit. Értelmét sem láttunk. A fizetést úgy oldottuk meg, hogy itthon dolláros számlát nyitottunk, ehhez volt egy klasszikus Visa-kártyánk. Az esetek 95 százalékában működött is, de volt egy-két helyszín (benzinkutak, bizonyos gyorséttermek), ahol valamiért nem fogadta el a rendszer. Részben kínos, részben macerás volt.
Folytatás:
Turistaként menni Amerika (2): Az odaút és az első találkozás