A magyar állami nyelvvizsgáztatás igazából egyetlen célt szolgál: önnön rendszerének a fenntartását, és az ebből való bevétel elosztását.
A magyar állami nyelvvizsgáztatás igazából egyetlen célt szolgál: önnön rendszerének a fenntartását, és az ebből való bevétel elosztását.
Van egy elmélet, mely szerint a vizsgáztatás gyökereit az ősi beavatási szertartásokban kell keresni.
Egykor a férfiaknak és nőknek mindenféle próbákat kellett kiállniuk azért, hogy a közösség befogadja őket a soraiba.
Ezek szerint most nem tüzet kell átugranunk vagy fizikai fájdalmat kiállni, elég történelmi évszámokat vagy jogot magolni ahhoz, hogy a sikeres vizsga után az egyén mondjuk az érettségizettek vagy az ügyvédek közösségébe felvételt nyerjen.
Nem tudom így van-e, mindenestre a gyakorlat azt mutatja, a rendszeres és hosszan tartó tanulás és tapasztalatszerzés valóban sokat, de a vizsgák – melyeknek már a tételeire is alig emlékszünk másnap - meglehetősen keveset tesznek hozzá a valódi tudásunkhoz.
Rövid a valódi indokok listája
Különösen érdekes például a magyarországi nyelvvizsga-rendszer, amely soha nem volt feleslegesebb, mint manapság.
Több mint érdekes, hogy még nem tűnt fel senkinek az az egyenes arányosság, mely szerint minél jobban erőltetjük ezt a központosított, dohos rendszert, annál gyalázatosabb a magyarok nyelvtudása.
Mielőtt félreértés esne: a nyelvvizsgákkal önmagukban különösebb baj nincs.
Aki akar, vizsgázzon, tegyen külföldi vagy magyar nyelvvizsgát, hiszen van, aki szereti, hogy erről papírja van, másokat komolyan motivál a kihívás, és még az sem lehetetlen, hogy egyes külföldi nyelvvizsga-papíroknak hasznát veszi valaki, ha idegenben akar mondjuk egyetemet végezni.
Nagyjából eddig tart ugyanis a valódi indokok listája, ami ezen túl van, az ugyanis mind az állami beavatkozás eredménye, és láthatóan más haszna nincs, mint a bizonyos csoportok számára nagyon is jövedelmező (felkészítő kurzusok, tankönyvek, vizsgaközpontok, vizsgáztatók stb.) rendszer működésben tartása.
Nézzük csak meg, mit is erőltet az állam.
Pluszpontot jelent a felsőfokú intézményekben való továbbtanulásnál
Így aztán a középiskolában a nyelvtanárnak el kell döntenie, hogy a nyelvet tanítja, vagy a nyelvvizsgára készít.
A kettő ugyanis csak részben fedi egymást, a vizsgák többsége olyan tudásra kíváncsi, melynek a gyakorlati hasznossága megkérdőjelezhető.
Még érthetetlenebb, hogy az állam a közoktatási vizsgarendszer (érettségi) mellé szervezett egy párhuzamosat is. Ha a többi tantárgyból maradéktalanul elfogadják a továbbtanulási pontoknál, ami az osztálynaplóba és az érettségi bizonyítványba bekerül, miért van szükség a nyelveknél egy teljesen iskolafüggetlen mérési rendszerre?
Ráadásul – tesszük hozzá - az érettségi vizsgák a nyelvekből történetesen korrektek, valódi és használható tudást mérnek. Ha a kormány komolyan gondolná a nyelvoktatást, első körben több óraszámot kellene biztosítania az általános és középiskolákban a nyelvtanításra.
Ha diák tudja a nyelvet, kapjon jó jegyet, ha nem, bukjon meg. Nem olyan bonyolult ez.
Ha valakinek meg pluszpont kell, zuhanjon neki az emelt színtű nyelvi érettséginek.
A diplomához nyelvvizsga kell
Agyament ötlet államilag szabályozni azt, amihez bővel elég a piac. Vannak olyan szakmák, amelyekhez nélkülözhetetlenek az idegen nyelvek, és vannak, melyekhez teljesen feleslegesek. Hadd ne soroljuk.
Ha az adott felsőoktatási intézmény tényleg komolyan gondolja az idegen nyelvet, akkor mondjuk az előadók nyomják angolul, németül stb. az előadásokat, és mindjárt életszagú a rosta.
Ha meg felesleges a nyelv, hagyják békén a diákokat ezzel, ők majd eldöntik, akarnak-e ilyent tanulni. (A diákok – ha akarnak és ha megtanítják őket – tudnak gondolkodni.)
Egy erőltetett középfokú Origo nyelvvizsga azonban sehogy sem illik a képbe.
Arról nem is beszélve, hogy jogi és etikai aggályokat vet fel, hogy a legtöbb felsőoktatási intézmény úgy kér nyelvvizsgát, hogy maga semmivel nem járul hozzá a diákok nyelvtudásának a fejlesztéséhez.
Nyelvvizsga pótlék
Bizonyos köztisztviselők esetében automatikusan jár a nyelvpótlék. Azaz: az állam díjazza, ha valakinek az állam által előírt papírja van. A rendszer tehát önmagában zárt, önmagát magyarázza.
Igazi közalkalmazotti logika: ha az álláshoz nem kell a nyelv, akkor miért fizetnek külön pénzt egy papírért? Ha viszont kell a nyelv, akkor azt miért kell külön díjazni?
Én még olyan komoly munkahelyet nem láttam a versenyszférában, amely nyelvvizsgapapírt kért volna.
Mindenki, aki csak egy kicsit megmerítkezett multinacionális munkakörnyezetben, tisztában van azzal, hogy ezeket a cégeket sok minden érdekli, csak a papír nem.
Ha fontos a nyelv, egyszerűen angolul (németül, spanyolul stb.) tartják a felvételi interjút. Ennyi. Ha a jelentkezőnek ez nem okozott gondot, akkor ezzel a képességgel nincs baj, jöhet a lényeg, ami nem a nyelv. Ha gondot okozott, akkor a pályázó lobogtathat bármit.
Akkor miért tehát a nyelvvizsga?
Összességében elmondható: a mai államilag vezérelt és központosított nyelvvizsgarendszer köszönőviszonyban sincs a piaccal, nem motiválja a tanulást, a párhuzamosságok miatt jelentős többletköltséget okoz a családoknak, zavart okoz az iskolai oktatásban.
Ahol előnyt jelent a nyelvvizsga, ott azért van, mert az állam önmagának – de az állampolgárok kontójára - előírta.
Ugyanakkor, ismerve a nyelvvizsga-lobbi erejét és a magyar közigazgatás logikáját, még sokáig így is marad minden.
Az ország nyelvtudásával egyetemben.