Szombathelyi médiamunkások kedvenc magyar dalai

 Nem akarjuk untatni a kedves olvasót azzal, hogy hogyan és mint született az alábbi összeállítás, melynek során 7 szombathelyi média 14 újságírója (szerkesztőségenként 2-2) jelöli meg a számára valamiért legjobb magyar dalt.

 

Talán nem titok, hogy eredetileg nem pont így terveztük ezt a dolgot, de tekintettel a magyar társadalom ezer darabra való szakítottságára, ne becsüljük le az értékét egy ilyen közös munkálkodásnak. („Példaértékű” – írnánk le, ha a szó nem szerepelne a tiltólistánkon. )

 

Az összeállítás – talán kitalálta az olvasó – abból az alkalomból készült, hogy a hétvégén Szombathely lesz a magyar dal fővárosa.

 

Kinek a kedvence? - M. Horváth Nóri (Frisss.hu)

 

 

Indok: Azért választottam ezt a dalt, mert egyszerűen fantasztikus. Mélyebb a mondanivalója, mint amit elsőre gondolnánk és fülbemászó, egyszerű dallamaival rögtön elvarázsolt, ahogy mindenkit. Olyan, mint egy magyar népdal, mégis az egyik legsikeresebb popmuzsika lett. Szeretem.

 

Kinek a kedvence? - Horváth Áron (Frisss.hu)

 

 

Indok: A végletekig egyet tudok érteni a szám mondanivalójával. Igaz, ha jól tudom, egy pálinkafesztiválra, tehát felkérésre írták Mező Misiék, mégis nagyon eltalálták a dalt. Pillanatok alatt kultusz muzsika lett belőle. S bár rengeteg antialkoholista veheti rossz néven, a magnás srácok egy igazi tükröt tartanak nekünk, így „tölts hát a poharamba még egy kortyot angyalom, ma éjjel mindenemet elmúlatom”. Ez a Himnuszom.

 

Dal: Európa Kiadó: Tengerpart
Kinek a kedvence? - Büki László (Vaskarika.hu)

 

Indok: Én azokra a dalokra esküszöm, amik zeneileg sorsfordítók, ízlésformálók voltak számomra. Úgy gondolom, már az én generációmnak sem volt igazán "miért lázadnia", csak a puha popzene divatformáló hatása és egy kis alföldipapucsos lázadás-lájt jutott osztályrészül nekünk, negyveneseknek. Így maradt az "intellektuális eszmélés", a 80-as évek underground lázadása, ami magával hozta az URH, az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport, a Sziámi és a Neurotic üzenetét. Ebből a korszakból szinte kizárólag fajsúlyos szöveggel bíró zenei kincseket lehet bányászni, így egy mai napig aktuális üzenetű dalt választottam 'kedvencül', kiragadva belőle talán a legerősebb mondanivalójú részt:
"Örökké elmegyünk pedig sehol se várnak ránk,
és mindig csak képeket hagyunk magunk után..."

Dal: Presser Gábor: Te majd kézen fogsz és hazavezetsz
Kinek a kedvence?  - Kutasi Nikoletta (Vaskarika.hu)

 

Indok: A dal számomra pontosan arról a biztonságot adó emberi felelősségről, szeretetről/szerelemről szól, ami után annyira vágyik mindenki: nemtől és kortól függetlenül.

Dal - Flash: Képviselő Funky (link)

Kinek a kedvence - Unger András (Nyugat.hu)

 

 

Indok:  A rendszerkritika mindig is szép hagyománya volt a könnyűzenének, a magyarnak különösen, éppen ezért kevéssé örvendetes, hogy az elmúlt években e tekintetben borzasztó elpuhulásnak lehetünk tanúi. Még szerencse, hogy az ásítóan unalmas, néha egyenesen kínos rádiós játszási- és MAHASZ-listákon túl is van élet, hála olyanoknak, mint a Barcs Miklós fémjelezte Flash zenekar, aminek ez a csiszolatlan gyémántja a hazai történések tükrében manapság újra csillog, erejét pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy miatta 2005-ben három órára elhallgattatták a Tilos Rádiót. Pedig már csak a Hitler-Rákosi-Orbán-Gyurcsány-(tetszőleges további diktátorok) orgiáját vizionáló refrénje is abszolút győztes. (Ha el kéne tekintenem az anarchista parasztpunktól, akkor viszont a magyar hálószobapop-színtérről választanék valamilyen kellemesen bizsergető zenét, de mivel ezek sem kerülnek a magyar rádiós játszási listák közelébe, így igazából lehet, hogy tökmindegy.)

 

Kinek a kedvence? - Szilágyi József (Nyugat.hu)

 

 

Indok: A hetvenes évek végén, kezdő középiskolásként a rock kötötte le nyiladozó hallójárataimat, ma már nekem is furcsa, milyen gitárriffek tolakodtak be zsenge agyamba. Az LGT valahogyan kívül állt a szemantikai univerzumomon, tudtam róluk persze, de nem foglalkoztam velük különösebben, eltekintve az évenkénti egy-két, szinte kötelezően befogadott koncerttől. Aztán 1982-ben megjelent a Locomotív GT X album, az elején a Zenevonat c. opusz. És az első pillanattól megfogott. A szövege azért, mert benne van a mindenhez szükséges folyamatosság, lüktetés, a zene meg azért, mert akkor először csodálkoztam rá, hogy egy rock alapra micsoda fúvósszólamokat lehet csinálni, és hogyan működik velük együtt a torzított gitár.

LGT rajongásom már elmúlt, de a Zenevonat ma is jár az agyamban. Menetrend szerint.

Kinek a kedvence? - Farkas Balázs (Nyugat Rádió)

 

 

Indok: Nehéz, amikor azt kérdezik tőlem: Melyik a kedvenc magyar zeneszámod? Ahogy változik a hangulatom, úgy változik az is, hogy éppen mit szeretek hallgatni. Korda György épp úgy tud szórakoztatni, mint a Tankcsapda. Nem is annyira a kedvenc magyar dalom ez, hanem az éppen aktuális kedvencem. A Punnany Massif olyan hip-hop zenét ad elő, amely szellemes megoldásokkal tarkított és komoly mondani valóval is bír, mindamellett, hogy a zenei hátteret élő majd’ 10 fős zenekar adja. A Cseh Tamás szerzemény, a Csönded vagyok feldolgozásával mutatta meg az együttes, hogy komolyan kell őket venni. A Sun Kick EP. lemezük pedig már csak nagyzenekarral felvett dalokat sorakoztat fel. Ezen a korongon kapott helyet az életigenlés himnusza az Élvezd. Ezt azonban már rongyosra hallgattam, így most a következő klip várományos Kopóggyá az aktuális kedvencem.

Kinek a kedvence? - H. Szalay Balázs (Nyugat Rádió)

 

 

Indok: Szabad volt, hogy válasszak szabadon, ezért a Belmondo slágerét jelölöm meg első számú kedvencnek. Sokunk életében léteznek olyan dallamok, melyekhez kedves emlékek kapcsolhatók, nekem az egyik ilyen a Szabadon című szerzemény.

 

Kinek a kedvence? - Cseszkó Tamás (Westindex.hu)

 

 

Indok: Szombathelynek van egy Ocho Machója. Szombathelyen így örökké szól a dal. (Írhatnék ide kisregényt, de az úgysem érdekel senkit :-) ) Akik ismerjük az Ocho Machót, meg a dalt, úgyis közös nyelvet beszélünk. Szóval Hajrá Magyar Dal Napja, Hajrá Szombathely!

Dal - 30y: Bogozd ki
Kinek a kedvence? - Egyed Betti (Westindex.hu)

 

Kinek a kedvence? - Józing Antal (Alon.hu)

 

 

Indok: Hát persze hogy nem ez a legjobb magyar dal, ilyen nincs is, merthogy túl sok van belőlük. Nekem minimum három jutott eszembe, és most olyan kedvemben vagyok, hogy késő fiatalságom emlékeinek ezen esszenciája a nyertes, ez a szívközeli szürrealitás, a felénk lopakodó óriásra való figyelmeztetés. Ezt a dalt a költészet viszi el a hátán, amiről úgy pattan le az okoskodás, mint testről a ruha a boldog szerelemben. Olyan csodát csinál, amit el lehet hinni kicsit, segít ablakot vágni egy párhuzamos valóságba, amivel hétköznapi ésszel nem tudunk mit kezdeni, de a felhőn túli világban összeáll a kép és a generációs himnusz. 

 

Kinek a kedvence? - Várnai Zsolt (Alon.hu)