Legyalulva - Zűrzavaros éjszaka a Weöres Sándor Színházban (kritika)

Mohácsiék rendezték az évad utolsó darabját a Weöres Sándor Színházban.

Egy polgárpukkasztó szerző tollából csinált a Mohácsi-testvérpár (Mohácsi János rendező és Mohácsi István dramaturg) egy elkeseredetten röhejes történetet, persze a jó értelemben. Olyan káosz a köbön hatásmechanizmussal, dinamikával és agykifacsarással, amire szinte csak ők képesek. És tőlük ezt is várom. Valós és nem elrágott gondolatokat vagy ötleteket, gyilkos dramaturgiát.

A fejetlenség legemelkedettebb helyszíne jelen esetben egy asztalosműhely. Centi vastagon áll a forgács, a díszlet oldalát több méretes lécek keretezik, föntről szintén deszkák lógnak alá, elől fűrészek, kalapácsok, satupad, gépek és más egyéb asztalos-kellékek. Beleképzelhető még a friss fa illata is Khell Zsolt csodavilágába.

Aztán ebből az elsőre kellemes kispolgári, munkáskörnyezetből a nyugalom mérföldekre repül már az első pillanatban. Bánfalvi Eszter mint Veta olyan vehemenciával csapja ki a furnérlapos ajtót, hogy rögtön megértem, itt valami gáz van. Bánfalvi Eszter jövőre társulati tag lesz Szombathelyen, örülök neki, piszkosul tehetséges színésznő. Jót tett neki az nemzetis Alföldi-éra Budapesten, engem korábban már többször meggyőzött.

Na de nem ő az egyetlen káoszszakértő. Itt minden keveredik mindennel vagy mindenkivel, az egymáshoz kicsit sem illő dolgok olyan remekül passzolnak egymáshoz Caragiale világában, mintha eredetileg is odateremtették volna őket.

Ion Luca Caragiale a román szatíra nagymestere volt, aki pellengérre állította kora, a 19. század társadalmi nagyzolásait és politikai szereplőit. Amilyen markáns véleményhajhász volt Caragiale az ő korában, olyan szenvedélyes mesélői művének Mohácsiék a miénkben. A zűrzavarzsonglőrök jól kiegészítik egymást.

Az abszurditásban Mertz Tibor, Endrődy Krisztián, Orosz Róbert, Sodró Eliza, Bajomi Nagy György, Bánfalvi Eszter és Kovács Gergely adnak leckét színészmesterségből. Egytől egyig vonzzák a tekintetet és taszítanak jelenetből jelenetbe. Markáns játékot látok, nevettető, olykor könnycsordítóan nagy poénokat. Ez az a darab, amit egy fárasztó nap után látni akarok. A Zűrzavaros éjszaka teret enged a színészeknek, hogy a karaktereket maguk töltsék fel élettel. Nem spórolnak az energiával és ez már az első percekben nemcsak rám, hanem a mellettem, előttem, mögöttem ülőkre is átragad.

Mertz Tibor a „rendes román, önortodox, többgyermektelen” műbútorasztalos, Dumitrache bőrében elbűvölő hullarabló. Merthogy persze halál, szerelem, féltékenység, csipetnyi aktuálpolitika és burgonyahámozás is van a sztoriban. Dumitrache társa mindebben Nae Ipingescu, Endrődy Krisztián, akik tömegével vonják bele a káoszba a többieket. Végül a tüzes női karakterekkel lesz igazán kerek a játék. Nagy kedvencem Bajomi Nagy György figurája, a Kárpátok Üvöltése című lap zugfirkásza, Rica Venturio. Bajomi a non plus ultra a darabban. A történet részletezésébe nem kezdenék bele, nagy eséllyel belegabalyodnék.

Ennél a darabnál is kimondottan sajnálom, hogy először a főpróbát láttam. Voltak kidolgozatlan momentumok, látni a magabiztosságot vagy épp az elveszettséget a jelenetekben. Bár biztos vagyok abban, hogy néhány próba után ez fikarcnyit sem lesz észrevehető.

Viszont hibának tartom, hogy majd két és fél órás darabot egy felvonásban nyomnak le. Fárasztó, kellemesen igaz, de mégiscsak az. Mohácsiék nem könnyítik meg a nézők dolgát, fergeteges komédiával van dolgom, amit szívesen megnéznék még párszor. Összességében tetszik, erős darabbal int búcsút az idei évadnak a színház.

Értékelés: 9/10