Szerkesztőségi körkérdés: Milyen a viszonyotok a Savaria Karnevállal?

Kánya Dóra

Ez lesz a tizennegyedik, és nagyjából az ötödik után megfogadtam, hogy elég pár óra belőle. Tősgyökeres szombathelyiként persze egy pillanatra megdobban a szívem a nyitónapon, de ez annak szól, hogy legalább történik valami „nagyobb” dolog a városban.

Nem elhanyagolható, hogy a szervezők azért próbálkoznak: minden évben van valami újdonság.

De miután túl vagyok a Karneválszínházon, a Rabszolgavásáron és belelestem a felvonulásba is, unalmassá válik. A rég nem látott ismerősökkel persze jó találkozni a Borok utcájában és elfecsegni arról mi, hogyan történt az elmúlt egy évben. De ezek a találkozások is olyanok, mint Savaria Karnevál: maximum egy évben egyszer -vagy kétévente - jó, csekély tartalommal.

Szombathely képes minőségi programok létrehozására - értem ezalatt például a nemrég futott Iseumi Szabadtéri Játékokat. Lehetne a karneválból nagy dobást csinálni, de elképzelhető, hogy nem minden évben van rá szükség. Ha pedig a városnak turisták kellenek, ahhoz előbb a turizmusba érdemes invesztálni, hogy legyen miért idejönni és itt maradni. Mert három nap nem elég Szombathelyhez, ókori köntösben vagy anélkül.

Rózsa Melinda (Rose)

A karnevál pontosan az a nagyrendezvény, amiből még egyetlen egyet sem hagytam ki. Dolgoztam szinte mindegyiken, így vagy úgy, előtte, alatta és utána, írtam róla ide, oda és amoda, printbe és online-ba önkormányzati lapba és országos magazinba, máskor pultoztam vagy csak fényképeztem... Jelmezben kétszer voltam eddig, a jelek arra utalnak, hogy idén is így lesz, újra előhúzom a zöld római rucit, hiszen az már saját.

Én azok közé tartozom, akik ennyi idő után sem unják még a karnevált. Szerintem már egyszerűen hozzá tartozik Szombathelyhez, pont úgy, mint Debrecenhez a virágkarnevál, a Tabánhoz Török Ádám, vagy Bildeinhez a picture on.

Ha nem is botlok minden évben valami teljes új programelembe, a koncertek között akkor is van legalább két-három, amit bűn lenne kihagyni. Idén például mindjárt a hivatalosa nyitó után Babos Gyula, László Attila és Tátrai Tibor gitártriója, szóval felőlem hadd szóljon. Ave Savaria!

Józing Antal

Jelentem, a Savaria Karnevállal való kapcsolatom már egy ideje a harmadik szakaszába lépett. 

Az első szakasz az újraindulás évei voltak, amikor – bevallom – nagyon nem tetszett az egész. Amatőr volt, provinciális felhangokkal, és egy lyukas garast nem adtam volna érte, hogy ebből lesz valami. Éppen ezért nem is igazán izgatott.

A fordulópont néhány év múlva történt, amikor egy este mégiscsak elmentem közelebbről megnézni, mi ez az egész. És roppan jól éreztem magam. A Thököly  utcában ücsörögtünk a szalmabálákon kezünkben valami házi főzésű sörrel, előttünk az éjszaka, felettünk a csillagok.

Ez idő tájt alaposan felpörgött a rendezvény, professzianizálódott is, de csak annyira, hogy még érzelmileg is tudjak hozzá viszonyulni. Mert volt benne frissesség, lendület, ígéret és varázs, pont úgy, mint egy sokat ígérő szerelem kezdetén. Ha nagyon kellene időpontot mondanom, részemről ez a középső, érzéki szakasz a 2003-as Claudius-darabtól  2009-ig tartott.  Ebben az évben – és a következőben – az Alon.hu karneváli internetsátrat üzemeltetett a Fő téren.

A lelkesedésem elpárolgása azt hiszem, nem, vagy csak nagyon kicsit függ össze a sátorral. Valami megváltozott, elpárolgott, kiürült. Vagy a karneválban, vagy bennem. Mindenestre én ott leültem a kispadra, és már nem mentem tovább azon az úton, amelyen a karnevál továbbhaladt. Látom, hogy több lett a látvány, nagyobb a show, még profibb az egész, és azt is feltételezem, valószínűleg olyan nagyon nincs is más választás. Mint ahogy nekem sem: elmegyek majd és tudósítok róla. A jövőben számos kérdésre választ kell majd adnia a rendezvénynek, de ezeket majd kitalálják az illetékesek. Ha szerencsénk van, éppen olyan érzelemmentesen tudnak dönteni, ahogy én ezeket a sorokat írtam.

Kleinhappel Miklós

A szombathelyieknek valószínűleg nem egyszerű feladat a kedvére tenni, s valami olyat kínálni a karneválon, ami nem ugyanaz, vagy majdnem ugyanaz, mint ami tavaly, tavalyelőtt és azelőtt volt. Különösen úgy, hogy kimondva-kimondatlanul a karnevál elsősorban nem a megyeszékhelyen és környékén élőknek szól.

A karneválba csöppenni viszont mégis jó lehet. Hiszen a nagy számok törvénye alapján – idén lesz vagy 200 program – mindig van mire rácsodálkozni, ha másra nem, például egy-egy koncertre. Végső esetben pedig ott a tuti befutó, a felvonulás.

Persze lehet mondani, hogy minden program jó lehet, ha jó a társaság, de ebben az esetben édes mindegy, hogy éppen a borok utcájában ül az ember, vagy február 18-án egy sörözőben.

Ha jól emlékszem, utoljára négy évvel ezelőtt mártóztam meg alaposabban a karneválban, s talán ennek a kihagyásnak köszönhetően ebben az évben lehetek újszülött, akinek minden vicc új. De legalábbis minden harmadik–negyedik. Majd kiderül, végül is mi lesz belőle.

Tudom, ez nem az az írás, ami alapján az olvasó mostantól tűkön ülve várja az augusztus 22–24. közötti rendezvényeket, majd ha eljön az idő, csapot-papot hátrahagyva rohan, hogy már az első programokon ott legyen, így arra bíztatok mindenkit, ne hallgassanak rám.