Szent György és a Sárkány a Weöres Sándor Színházban (színikritika)

A rendíthetetlen jó, az elrendelt gonosz és a rendületlen hit ránt kardot a Weöres Sándor Színház nagytermében. Valló Péter rendező a színház névadójának oltárán áldoz szüzességet, minden értelemben. A Szent György és a Sárkány díszbemutatójával zárul a teátrum idei évada.

Mitikus lányregény: főhőssel, sárkánnyal, szerelemmel. Kortalan vesztegzár: a politikai vezetés nyolc karjával, pukedlizéssel, szembeköpéssel.

Eszement hit: vaskereszttel, csodákkal, fehér ruhás nőkkel.

Megoldhatatlan problémák: vérfertőző kapcsolattal, hazugsággal, önmagunkkal. Valló Péter rendező tragikomédiája keresztre feszíti a gondolatokat, hogy a néző rájöjjön, egyszerre mindennek van, és közben semminek sincs értelme.

A küzdés és a nagybetűs miért körül egyensúlyozik a darab. Több-kevesebb sikerrel.

A vizuális lenyűgözésre és a lelki kifacsarásra húzta rá a művet a rendező, hűen a szerzőhöz, Weöres Sándorhoz, de 21. századi stílusban.

Olvasztótégely lett, ami kohézióba sűríti korok, népcsoportok, vallások, ideológiák, jellemek egyvelegét. Sokszereplős, gondolatébresztő darab a Szent György és Sárkány.

Giorgio lovag legendája a létező vagy éppen nem létező sárkánnyal nem új keletű. Szent György Diocletianus római császár hadvezére, aki éppen egy észak-afrikai várost ostromol, ahol név szerint a Trokán Péter által alakított Candidas király uralkodik, mégis az ő édesanyja a hatalom valódi feje.

A város mellett egy sárkány lakik, kinek áldozatul időről-időre egy szűz lányt kell adni. Ebből kezdődik a bonyodalom, ami folytatódik az ellenséges sereg betörésével, és a kereszténység megjelenésével. Az erkölcs és a bátorság példaképévé alakul Szent György, aki a sárkány ellen indul.

Közben változnak a helyszínek, tüzek gyúlnak a színpadon, pár centis vízben harcolnak egymással és egymásért a színészek. Hatásvadász káosz ez olykor a forgószínpaddal, a drámai csúcsokkal és fényjátékokkal.

Bármekkora hangsúlyt fektettek a körítésre, a darab előre meneteléhez óriási adaggal járult hozzá a zseniális színészi játék.

Kiss Mari a százéves anyakirályné szerepében a figyelem középpontjából irányít. Elragadó a társulathoz frissen csatlakozott az Isbelt játszó Sodró Eliza, mégis magasan vezeti a női mezőnyt Nagy Cili, a beteg Uttaganga királykisasszonyként.

Fekete Ernő jó, bármilyen elcsépelt ez a kifejezés rá. Igaz most lehetett volna jobb is. Szent Györgyként, vagy Giorgio lovagként hol feltűnik, hogy a színen van, hol nem. Ellenben Czukor Balázs Laurója vonzza a figyelmet.

A darab hol lüktet, hol visz, hol visszaránt. Weöres Sándor műve lenyűgöző, meg öltönyben és szamár kordélyon is. Mindez Szombathelyen keveredik, a költő szülővárosában, a róla elnevezett színházban.

A Szent György és a Sárkány kitöltött egy újabb lyukat a magyar színjátszásban (igaz korábban a Katona József Színházban már bemutatták egyszer- a Szerk.).

Keresve sem lehetne ünnepibb napokat találni erre, mint a mostaniak. Weöres Sándor 100 éve, 1913. június 22-én született.

Értékelés: 7/10

Fotó: Czika László