Stekovics Gáspár költőportréi a Művészetek Palotájában

A költészet napja alkalmából nyílt kiállítása Budapesten Stekovics Gáspárnak. A fotókat Keresztury Tibor író, irodalomtörténész ajánlotta a látogatók figyelmébe a Művészetek Palotájában. Az egy hetig megtekinthető tárlat a Költőportrék címet viseli.

Felolvasások követik egymást, amikor csütörtök késő délután megérkezünk a MűPába. A zászlótér vörös szőnyeggel borított, széles lépcsőin fiatalok ücsörögnek, hallgatják a verseket. És idősebbek is.

A költészet napja van, április 11., József Attila (és Márai Sándor) születésnapja. Helyünk akad bőven, a hatalmas térben szinte elveszik az ember. A fotók szerencsére nem: a lépcsők épp falukhoz vezetnek.

Hat órára feltűnik a szombathelyi művész, Stekovics Gáspár is, akinek „költőportréit a kíváncsiság és a közelhajolás egyidejű gesztusa teszi egyedülállókká. Érdeklődése nem tolakodó bizalmaskodás, a képek "védjegye" egyfajta bizalmi viszony a fényképész és alanya között. Az ellesett pillanat így válik jellemrajzzá – maga a kiállítás pedig a költészet napja programsorozatának egyik fontos eseményévé. Ez a tabló a fotóművészet eszközeivel érdemben járul hozzá a kortárs költő és az olvasó közti párbeszédhez: közelebb hozza egymáshoz őket.

Stekovics képein váteszek helyett hús-vér emberek a költők: szomorúak és vidámak, lazák, vagy épp gondterheltek – amilyennek egy hiteles tekintet látja és láttatja őket, a maga kifinomult, érzékeny művészi eszközeivel” – fogalmazott Keresztury Tibor.

Ilyen hús-vér költőt látunk a képen, ha Jónás Tamás elgondolkodó arcát fürkésszük, vagy Szabó T. Anna nevető szemeibe nézünk, hogy csak a fiatalabb generációból emeljünk ki két nevet, nem minden lokálpatriotizmus nélkül.

Jól elkapott pillanatok, jellemző gesztusok, fekete-fehér képekbe zárt hangulatok. Valahol ez is költészet, csak nem szavakkal.

Stekovics Gáspár festőművész néhány évvel ezelőtt kezdett komolyabban foglalkozni a fotózással. Szigligeti képeivel és portréival online közösségeken keresztül vált országosan ismert és elismert fotóssá. Szubjektív objektívje előtt megállt már az ország színészeinek, íróinak, költőinek, zenészeinek, képzőművészeinek színe-java, Törőcsik Maritól az Omegán keresztül Konrád Györgyig.