Skyfall: James Bond átvisz valamit a túlsó partra (filmkritika)

2012.11.04. 19:51

A Skyfall az első James Bond-film, amely túlmutat a kémfilmek gyerekes kliséin.

Skót felföld




"Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
"
(Nagy László: Ki viszi át a szerelmet)


Még mielőtt

Ebben az írásban mindenféle jót elmondok majd a legújabb James Bond-filmről, így célszerű mindjárt az elején leszögezni, hogy a Skyfall összességében egy kommersz, szórakoztató film, melynek mélysége, gondolatisága semmiképpen nem mérhető össze mondjuk Tarkovszkij vagy Herzog filmjeivel, vagy éppen Nagy László mottónak ideerőszakolt költészetével.

Pusztán arról van szó, hogy kissé vonakodva elmentem a megújult Savaria mozi szombat esti előadására. Eddig engem idegesített a James Bond-filmek bugyutasága, robbantásokra, lézerekre, gonoszságra, világmentésre és hosszú női combokra alapozó gyerekmeséi, és hát ezekhez képest a Skyfall üdítő kivétel.

Skyfall
 

A film titka a kitágult Bond-univerzum: ezt a filmet már nemcsak azok tudják élvezni, akik semmit kivetnivalót nem találnak abban, ha a főhős űrhajót tud vezetni vagy egy levegővel átússza a Csendes-óceánt, de azokat is leköti, akik egyszerűen egy jó filmre vágynak.

Merthogy a Skyfall önmagában is egy jó film.

Ezek az angolok, britek vagy kicsodák*

Valljuk be, az amerikaikon kívül csak az angolok képesek sorozatban működőképes közönségfilmeket csinálni.

Talán magunktól nem jut eszünkbe, ezért megsúgjuk: a James Bond-sorozaton kívül ilyen a Harry Potter, a Gettómilliomos, A király beszéde, a Monty Python-filmek (Brian élete, Gyalog galopp), a Guy Ritchie-filmek (Blöff, Sherlock Holmes stb.) a Hugh Grant-filmek egy része, Mr Bean és még sok más.

Ha megnézzük a sort, észrevehetjük, hogy ezen filmek nemcsak kasszasikerek, de valahogy finomabb cérnával is varrták őket, mint hollywoodi társaikat.

Skyfall, brit zászló

Hogy pontosan mi az angol (brit) filmek titka, abba most ne menjünk bele, viszont a nemzetiség esetünkben fontos, ugyanis az új James Bond-film még a korábbiaknál is jobban hangsúlyozza a főhős identitását.

A győzelem után Bond felett lobog a brit zászló, a történet java nem valami egzotikus tájon, hanem Londonban játszódik a városmarketing szempontjából jelentős helyszíneken (Nemzeti Galéria, metró, Canary Wharf, Whitehall stb.), a fontos szereplők Jaguáron közlekednek, a híreket a BBC-n nézik, illetve 007-es a végén előveszi a régi Aston Martinját, hogy a skót felföldnek is adjon egy kis reklámot. Az alkotók és főszereplők britek, a főcímdalt pedig a jelenleg legnépszerűbb brit énekesnőre, Adele-ra bízták.

Skót felföld

Már a nyári olimpián is érezhető volt, hogy angolok (britek) mintha kezdenének a korábbinál is jobban magukra figyelni, azt imitálni, és kicsit talán el is hinni, hogy ők a világ közepe.

Miközben a mű ügyesen egyensúlyozik a patriotizmus és a nacionalizmus között, az EU vagy annak intézményei még említés szintjén sem hangzik az egész filmben.  Ha valaki 50 év múlva elemzi majd a világtörténetet, lehet, mindezzel tud kezdeni valamit.

Bond-klisék

Ahogy említettem, nem kell megijedni, a Skyfall alapvetően kémfilm, így felvonultatja a műfaj kötelező elemeit: titkos küldetések, utcai lövöldözések, technikai kütyük, valószínűtlen autós és motoros üldözések, ördögi ellenfél, első osztályú nők, távoli helyszínek, robbanások, lyukba eső metrószerelvény, házba csapódó helikopter, csodás menekülések  és a kötelező végső összecsapás.

Mindez a műfaji fegyverzet azonban hangtompítókkal van felszerelve.

Az akciójelenetek nemcsak realistábbak, mint a korábban megszokottak, de ritkábbak is, így van idő egyéb epikai és lírai elemekre is. A főhősnek például szokatlanul emberi arca is van a lövöldözések között, és ha meg is dönti a nőket, ezt a tevékenységét is szokatlanul diszkréten és romantikusan teszi.

Múlt és jövendő

A Skyfall alkotói valószínűleg sokat törték a fejüket, hogy „Mit lehet James Bonddal kezdeni 2012-ben?”, és rájöttek arra, hogy magát a kérdést érdemes megfilmesíteni.

E miatt az egyszerű kérdés miatt lett jó a film.

A történet nem Ian Fleming valamelyik regényén alapul, hanem saját alkotás, így a bejátszható pálya mérete jócskán megnőtt, és ezt a nagypályát szépen be is játssza Sam Mendes rendező, John Logan, Neal Puvis és Robert Wade forgatókönyvírók, a színészek és nem utolsósorban Roger Deakins operatőr, aki amerikai kollegáit is megszégyenítő munkát végzett.

A hajón


De van itt más, fontosabb is.

„A feltámadás” – válaszolja például James Bond (Daniel Craig), amikor megkérdezik, hogy mi a hobbija.

Az ügynök feltámadása a filmben egyrészt konkrét, hiszen törökországi küldetése során hivatalosan is meghal, de sokkal izgalmasabb a feltámadás átvitt értelme.

A világ ugyanis megváltozott. „Pizsamában a laptomommal nagyobb kárt tudok okozni fél óra alatt, mint maga az összes küldetésével együtt” – mondja neki a szemtelenül fiatal új Q (Ben Whishaw), és hasonlóan zseniális számítógépguru az epizód főgonosza, az egykori MI6-ügynök, Raoul Silva (Javier Bardem) is. Megjelenik a filmben az új világ szimbóluma, a csillogó felhőkarcolók uralta Sanghaj is, és a brit politika új urai nagyon konkrétan nyugdíjba akarják küldeni M-et (Judi Dench), merthogy eljárt módszerei felett az idő.

Skyfall


Ebben a megváltozott világban nehezen talál helyet magának az alkoholba menekülő, öregedő 007-es, aki simán megbukik a fizikai és szellemi teszteken, akit aztán egy pisztollyal és egy idejétmúlt rádióadóval indítanak bevetésre.

De a filmkészítők úgy alakítják a történetet, hogy mégsem lesz nevetséges az ügynök, és ezúttal nem is annyira a világot menti meg, hanem a múlt század dohos dolgait: a kitartást, az elvhűséget, a hazaszeretetet, a nők tiszteletét és egy rakás olyan értéket, amelyek már avíttnak számítanak, vagy legalábbis nem beszélnek róluk a mai világban.

Skyfall


Így lényegül a főhős olyanná, akivel nem számolt Ian Fleming, és talán nekünk sem tűnik fel egyszerre, csak azt érezzük, hogy minden komolyabb, mint korábban.

Gondoljuk végig csak annak a szimbólumát, hogy egy, a Londont térdre kényszerítő programozó-zsenivel egy hátába állított kés végez.

Vannak-e még titkok?

Szintén a régi és új világ konfliktusához tartozik a titok motívumának a történetbe szövése.

A digitális világban, az információs forradalom korszakában már nincsenek valódi titkok, így titkos ügynökökre sincs szükség – szólnak a mai kor hangjai.

M Skyfall


Ezzel szemben James Bond és kis csapata kitart amellett, hogy van egy szürkezóna, ahonnan olyan események és személyek érkezhetnek, melyek ellen csak a hagyományos módszerekkel lehet harcolni.

A történet végére a titok fogalma – ha figyelmes – a néző számára kitágul, és egyetért azzal, hogy az életünket átszövő titkokra szükségünk van a szép új világban, és örül neki, hogy a 007-essel e téren is egy oldalon áll. Hogy talán mégsem tudnak mindent a digitális nagyokosok.

James Bond bunyó


Hát így viszi át a titkokat és sok más hagyományos értékeket James Bond a túlsó partra. Vagy legalábbis megpróbálja.

Nem gondoltuk volna, hogy egyszer ezt a küldetést bízzák rá.


* Természetesen tudjuk, mi a különbség Anglia és Nagy-Britannia között, de mintha nemcsak az átlagmagyar, de James Bond is zavarban lenne, ha erről van szó. A film elején Angliát élteti, majd mégis Skóciába megy a szülői házhoz. A kettő persze nem zárja ki egymást, de az is lehet, a fordításnál csúszott félre valami. Nem mintha túl fontos lenne.

.