Nászmenettel masírozhatunk a tizenötödik Savaria Történelmi Karnevál felé.
A levéltár előtt az esernyőmre támaszkodva többekkel együtt az eget kémlelem. Tíz perc múlva főpróba. Esik? Nem esik? Esni fog? Ez az egyre szeszélyesebb augusztus közepi-végi időjárás próbára teszi a közönséget. Aztán belépünk a megyeháza udvarára, és mindenki megcélozza a lelátót. Kapunk párnát is a székekre: jól jön ez a péntek délutáni kiadós zuhé után, hiszen lassan szárad fel a helyszín. A megyeháza udvarát betölti a sárga fény, ezzel a világítják be a színpadot. A díszlet is melengető sárgás, telis-tele ajtókkal, a színpad tövében a négytagú zenekar óriás ernyő alatt.
Mese nincs, van valami semmivel össze nem hasonlítható varázsa a szabadtéri színháznak. Én szeretem, az előttem, a mellettem és mögöttem ülők is szeretik.
Aztán kezdődik az idei karneváli darab: lendülettel, hévvel, kifogyhatatlan energiával. Az első mondatok után már senkit nem érdekel esik-e az eső vagy sem. Figyelem, hogyan bonyolódik a történet egy pipacsos olasz szalmakalap körül, és hogyan lesz egyre követhetetlenebb az a mechanikus poéngyár, ami minden évben jellemzi a Savaria Történelmi Karnevált beharangozó színdarabot.
Ez a Hamvai Kornél fordításon átesett Labiche-komédia pont jó erre. A francia szerző olasz humorral cserkészi a be a közönséget, akik egytől egyik vevők rá. Réthly Attila rendező okosan és pontosan adagolta a nevettető jeleneteket.
Nem kell egy ilyen darabot túlcsinálni, olajozottan működik ez magától. Látszik rajta a munka: apró jelzések erre, kacsintások arra. Figyelni kell mindenre.
A Weöres Sándor Színház társulata a kaposvári egyetem végzőseivel bővül idén, ők ezzel a darabbal mutatkoznak be. Hajmási Dávid, Jámbor Nándor, Edvi Henrietta, Kenderesi Csaba, Hartai Petra és Matusek Attila ötös fogata megnyerő és friss.
Aztán itt vannak a megszokott kedvencek: Jordán Tamás, Mertz Tibor, Sodró Eliza, Németh Judit, Horváth Ákos, Fekete Linda, Balogh János, Endrődy Krisztián. Plusz öröm a léleknek Jordánt műfogsorban, Horváth Ákost csipkelegyezős, abroncsszoknyás madame-ként látni.
A darab könnyűségébe pillanatok alatt bele lehet süllyedni. A közönségnek nincs más dolga, mint követni a nászmenetet Fadinarddal az élen. Az esküvőjére készülő fiatalember lova megeszi az ominózus szalmakalapot, amit éppen egy rejtőzködő szerelmespár felejtett az erdőben.
A nej persze nem mehet haza férjéhez a kalap nélkül, így Fadinard kénytelen újat keríteni neki. A firenzei szalmakalap nagy ritkaság, nem könnyű beszerezni. Közben ketyeg az óra, este esküvő: innen bonyolódik a történet a mirtuszimádó apóssal, a menyasszonnyal, a násznéppel.
Értékelés: 8/10
További előadások: