Pinka-rockernek lenni jó: picture on fesztivál Bildeinben (fesztiválkritika)

Fesztiválozni mindig valami kieső helyen szoktunk, város szélén, kempingben, réten, nem a falu közepén. A Pornóapátival szomszédos Bildein ebben (is) más. Picture on most van tizenegyedszer, a falu közepén, a nagyszínpad a templom mellett, a médiatékában vannak a zenészek öltözői, a kisszínpad az almásban... A falu maga alakul át három napra. A bildeini utcák körbe lezárva az autósok elől, hiszen a faluközponttól a sátrazásra kijelölt területig egész nap vonulgatnak a fesztiválozók.

Amikor csütörtök este magam is azzá válok, épp a The Dillinger Escape Plan szedi szét a színpadot. A Dillinger mathcore-t nyom, vagy hívhatjuk disszonáns metálnak is, a közönségük issza őket. Folyt vér is, művér, ehhh, miről maradtam le.

Ignite

A kaliforniai hardcore banda, az Ignite énekese magyar: Téglás Zoltán. Amerikában született, és bár évente csak kb. három hónapot tud Magyarországon lenni, azt mondja, valójában itt él, kint csak dolgozik. Tudják ezt a rajongók is: a koncert alatt előkerül a magyar zászló, az első sorokban lengetik. Az Ignite zenéje valahol pol-rock is, Téglásnak mindenről van véleménye, és nem is titkolja, megírja, elénekli. Koncert után a turnébuszban várja az újságírókat, így az utána játszó, a szintén Los Angelesből érkezett NoFX-nek csak a végét csípem már el, mind bolondok ezek, de rendes bolondok, az a benyomás. Punkrock, hülyülés, csillagos éjszaka, mi kell még? (Van chill out zóna is.)

Ahogy a Szigeten szigetlakók vannak, úgy a picture on fesztiválon Pinka-rockerek. A Pinka-rocker jellemzője, hogy úgy van a a zenével, mint Gombóc Artúr a csokival, leginkább a mindenfélét szereti, délután még Amsterdam Klezmer Band, este meg a kőkemény As I Lay Dying. A Pinka-rocker a Pinka-parton sátrazik, Pinkawossát iszik, és büszkén viseli pinkarocker feliratú pólóját. A Pinka-rocker nem foglalja el a kerekesszékes Pinka-rocker elől a nekik épített kis lelátót. A Pinka-rocker időnként beugrál a színpad előtti árokba, de nem balhézik, ha a biztonságiak visszaviszik a küzdőtérre. Sőt, a biztonságiak sem balhéznak, nyugodtak, mosolygósak és profik.

A program szoros, a bildeini szervezők komolyan veszik az időpontokat. Ha valaki 8-kor kezd, az 8-kor kezd is. Csütörtökön még csak a templom melletti nagyszínpadon váltják egymás folyamatosan az előadók, péntek-szombaton már üzemel a kisszínpad is, amelyet a szomszédos almáskertben állítottak fel. A fák alatt nyugágyak, vegabüfé, drakulaviszki, lazítás. Igen, az említett ital igényel egy kevés magyarázatot. Egy osztrák újságíró kolléga, a vérszívó grófnak ezen a vidéken legnagyobb rajongójának számító Walter Horvath viszi ezt az üzletet, Vlad Dy Dracul néven árulja a "pannon gabonapálinkát". A biztonság kedvéért azért kiírja whiskey-ként is.

Vlad Dy Dracul

Inni persze mást is lehet, a helyi specialitás a Pinkawossa (Pinka vüzének fordíthatnánk, a Wossa ugyebár Wasser volna), elvégre Pinka-rockerek ez jár. A Pinkawossa tulajdonképpen fröccs, Uhudler meg szóda, csak hát az Uhudler nem egyszerűen bor, hanem a környék jellegzetes itala. Ízlés kérdése. Hogy belefussak egy idevágó közhelybe: szódával elmegy... Az árakkal osztrák viszonylatban egyáltalán nincs gond (2,5 dl Pinkawossa 2,5 euró, korsó sör 3,5 euró, ennivaló 3,5 eurótól – Picture-On-Burger – 10 euróig – sültek –), az átlag fesztiválos árszint nálunk is hasonló, és az se mindegy, hogy itt 5 deci a korsó, és nem alsómekdonelces méretű a hamburger.

A pénteken színpadra lépő ír énekesnő, Wallis Bird ártalmatlan leányzónak hat, amíg a húrok közé nem csap. Akkor a bájos lányzóból rock and roll démonná válik, és vele együtt tombol a közönség is. A koncertet záró balladában ott a magyarázat: "there are devils inside (...) there are devils outside". És a K's Choice még csak ezután kezd... még egy énekesnő nevét kell hát megtanulnunk: a belga Sarah Bettens-ét.

Az Uhudler-színpadon péntek este Ocho Macho. A színpadnak a közelébe is alig lehet férkőzni, először azt hiszem, a magyarok koncentrálódtak, de nem. Az osztrák fiatalok megőrülnek a csapatért, az angol szövegeket velük éneklik, de már a "jó, jó, jó, jó, jó nekem" refrén is megy nekik. Amikor a fiúk belecsapnak a Savaria Kingsdom Town-ba, és azt látjuk, hogy az osztrák srácok totál felpörögve táncolnak, azért erősen jó szombathelyinek lenni. Meg Pinka-rockernek is, egyszerre.