Páneurópai Piknik Emlékhely, Fertőrákos: a többfunkciós emlékeztető (képgalériával)

 

Amikor annak idején búcsút intettünk az utolsó orosz katonáknak, azt hittük, hasonlóan könnyű lesz búcsút intenünk annak is, amit a katonák képviseltek. Ma már tudjuk, nem így van.

 

Immár több mint két évtizede annak, hogy összeroskadt a kommunizmus, és mi még mindig nem tudunk vele mit kezdeni.

 

 

Felnőtt egy generáció, melynek tagjai már egyetlen napot sem éltek abban a társadalmi rendszerben, de a napi közéleti és politikai beszéd jelentős részét még mindig tematizálja mindaz, ami Magyarországon 1948 és 1989 között történt.

 

Nem beszéltük ki, nem néztünk vele szembe, nem elemeztük eleget, helyette kicsinyes politikai játszmáknak és szavazatok szerzésének lett terepe, relativizálva mindazt, amit az egykori szocializmus jelentett, a terrorral, az önkénnyel, a bezártsággal, a propagandával, a balatoni nyaralókkal, a létbiztonsággal és az eladósodottsággal.

 

 

Egyszer, még a kommunizmusban hallgattam egy kocsmai vitát arról, hogy vajon melyik társadalmi rendszer, a kapitalista vagy a szocialista a jobb.

 

 

Aztán az egyik, az ellenzéki fél húzott egyet a korsó Szalonból, és azt mondta: egy társadalmi rendszer működése és népszerűsége nagyon egyszerűen mérhető. Ahonnan menekülnek az emberek, az a rossz. - Majd ha az amerikaiak tömegesen menekülnek Kubába vagy a Szovjetunióba, az osztrákok meg hozzánk, akkor lehet miről beszélni – mondta, pontot téve a beszélgetésre. És rögtön csend is lett.

 

 

A fentebbi emlék a Páneurópai Piknik Emlékhely közepén jutott eszembe, ahogy ott álltam az egykori fotók és az eredeti tereptárgyak között.

 

A park tavaly újult meg, hogy egyszerre három célt is szolgáljon.

 

Egyrészt emlékeztessen mindarra, ami itt 1989. augusztus 19-én délután történt. 

 

Ezen a napon eredetileg egy Páneurópai Piknik nevezetű európai egységünnep zajlott volna itt, de a Magyarországon tartózkodó NDK-s menekültek még az esemény előtt egyszerűen áttörtek a határon. A magyar határőrök nem avatkoztak közbe. Ezzel az eseménnyel akkora lék keletkezett a szovjet blokk amúgy is rozoga hajóján, hogy annak végső süllyedése immár elkerülhetetlen lett. Gyakorlatilag leomlott a vasfüggöny. További részletek itt.

 

 

Másrészt az emlékhely emlékeztet minket azokra dolgokra, melyeket már elfelejtettünk, illetve az ifjabb generáció soha nem tapasztalt meg. A szögesdrót, az őrtorony, a síró és nevető német menekültek, a világgá menő tizenévesek fotói súlyt adnak annak a szónak, hogy szabadság, és figyelmeztetnek bennünket arra, hogy vigyázzunk rá.

 

Harmadrészt – köszönhetően a közelmúltban zajlott felújításnak – a hely családi , baráti, iskolai kirándulóhelyként is funkcionál, játszótérrel, piknikasztalokkal, tágas terekkel. Belépő, kerítés vagy ilyesmi nincs.

 

 

Mivel mind az interneten, mind a nyomtatott anyagokban csak elnagyolt térképeket találtunk, talán nem árt egy részletesebb útbaigazítás, főként mert a helyszín távolabb esik a lakott területektől.

 

 

Ha Sopronból megyünk, akkor a 84-es főútnak a várost keletre elkerülő szakaszán keressük azt a körforgalmat, ahonnan Fertőrákos felé tudunk kanyarodni.

 

Menjünk el Sopronkőhidáig, majd ott a börtön után (nem nehéz felismerni a szögesdrótokról) keressünk egy kis útkereszteződést, ahol balra tudunk kanyarodni. A kereszteződésben már tábla jelzi az emlékhelyet.

 

Ha ezen az úton járunk, akkor jó helyen vagyunk:

 

 

Körülbelül 3 kilométer után érünk a határhoz, amelynek magyar oldalán találjuk a parkot. Bőséges és ingyenes parkolót találunk az út baloldalán.

 

 

A Páneurópai Piknik Emlékhelyen minden elemét nem részletezzük, már csak azért sem, mert többségük csak a helyszín kisugárzásával működik igazán.

 

Úgy képzeljük el a helyet, mint egy sétálásra méretezett parkot, melyben a sétálgatás közben kisebb-nagyobb tárgyak kerülnek elénk.

 

 

Az emlékhely középpontjában a Melocco Miklós Áttörés című szoborkompozíciója áll.

 

Külön látnivalót képeznek az eredeti, a vasfüggönyhöz kapcsolódó objektumok, mint például a szögesdrót vagy az őrtorony (nem lehet felmenni).

 

Az egyik sétányt információs táblák szegélyezik, ezekből lehet tájékozódni, mi is történt itt több mint két évtizeddel ezelőtt.

 

 

Az emlékhelyhez tartozik egy valódi határátkelő, ahol gyalog, kerékpárral vagy személygépkocsival átmehetünk Ausztriába:

 

 

Csak úgy simán, szabadon.

 

Amiről ez jut eszünkbe, hogy kevés hely olyan van a világon, amely önmagának oka és okozata. Ez olyan.