A szombathelyi Weöres Sándor Színház feltehetően arra aspirált, hogy az adventi vasárnapokon az emberek alapvetően hajlamosak kimozdulni otthonról.
És ha már kimozdulnak, miért ne kukkanthatnának be a színházba, ott is a kulisszák mögé.
A kíváncsi nézőket csoportokra osztották, melyeket színészek kalauzoltak egyfajta színészi idegenvezetőként.
A mi csoportvezetőnk Albert Zsófia és Horváth Ákos volt, velük jártuk be a színház különböző helyiségeit – a kelléktártól kezdve a tévéstúdión át a tükörszobáig.
A kalauzolásba a különböző helyszíneken a színház más művészei és dolgozói is bekapcsolódtak, a nézők pedig számos kérdést tettek fel a színészi élet függönyön túli részével kapcsolatosan is.
Az épületben összefutottunk, Jordán Tamással is. A színház igazgatójának mindenekelőtt gratuláltunk a pénteki
Prima Primissima-díjhoz, majd azt kérdeztük, jelenleg mi a színház legnagyobb öröme és legfőbb gondja.
Jordán Tamás szerint a legnagyobb öröm az, hogy telt házzal mennek az előadások, a Játék a kastélyban csakúgy mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok, és sikeresnek tűnik a két legújabb darab, a La Mancha lovagja és a Kézről kézre is. A tavaszi bérletek tekintetében is reménykednek, és gyakorlatilag a vasárnapi nyílt nap is azt a célt szolgálta, hogy „az embereknek kedve szottyanjon a bérletvásárláshoz”.
A színház legfőbb gondja jelenleg a jövő évi költségvetéssel kapcsolatos aggodalom, tekintettel arra, hogy most alakulnak ki a sarokszámok a nehéz pénzügyi helyzetben levő városban, és nem mindegy mennyivel tudja támogatni a város a kultúrát és azon belül is a színházat – mondta Jordán Tamás.
Ez utóbbi kérdésre a végső szót egyébként csak a februári közgyűlés mondja ki.
Képek a nyílt napról: