Mitől, kedves lúzer? - Csernus Imre Szombathelyen

A hőség zavara

Telt ház. Szabad állóhelyből is épp csak annyi van, hogy a tűzoltóság ne kezdje el rosszallón csóválni a fejét. A magasabb számozású sorokban se nagyon változik a nők javára billentett arány. Láthatóan a férfiak önismereti kérdéseinek firtatása is őket érdekli jobban – míg az apropót adó könyv címszereplője otthon nézi a meccset vagy a kocsmában a haverokkal sörözik. (A közhely és a sztereotípia nagy valóságalappal működik.) Csernus rá is kérdez még az elején, hogy hány férfi jött el kényszerből. Mindössze egy bátortalan kéz emelkedik a magasba. Taps a jutalma.

A doktorunk aztán a szabad döntés jogáról beszél és arról, hogy ő a neki címzett kritikákat háromféleképpen differenciálja. Ha a háta mögött mondja valaki, de szemtől szembe nem meri elmondani, akkor nem foglalkozik vele. Ugyanúgy figyelmen kívül hagyja, ha noha belemondja a szemébe, de Csernus nem kérte. Egy esetben viszont elfogadja: ha egy számára hiteles személytől hangzik el. (Hogy öngól-e ez az okfejtés, azt mindenki döntse el maga.)

Zűrös kérdések

A talpig férfinak levés. Miért várja el, hogy úgy kezeljék, ha nem az? Gyáva, nyuszi – így a jelzők a pszichológus szótárából az első sorok férfijaira, akik közül csak egy meri elfogadni a mikrofont, amit szólásra felé nyújt. A félelem kérdése innen már csak egy ugrás. Önmagunk vállalása az egyik legnehezebb feladat, állapítja meg Csernus. Ha nem tud felnézni önmagára, akkor hogy várhatja el, hogy más felnézzen?

Ez már gyerek- és tinédzserkorban releváns téma. Előbb nem tudja érvényesítni az akaratát az anyjával szemben, később nem tud tőle elszakadni. Az anya – mondja Csernus – ugyanis, ahogy minden nő, érzelmileg manipulál. Az apa ebből a szempontból pepitában olyan, mint a fia: nem tanították meg neki, hogy miképp kell észrevennie az ilyen kis női praktikákat, miként azt sem, hogy ezekre a tulajdonképpeni folyamatos tesztekre hogyan reagáljon úgy, hogy jól jöjjön ki belőlük, azaz megfeleljen a női elvárásoknak. Emiatt keres annyi lány pótpapit a barátjában-élettársában-férjében. Hogy talál-e, az más kérdés.

Csernus példát mutat

Kihúzza magát, a kézfogása bevallottan nem hideg, izzadt, hanem magabiztosan kemény. Be is jelenti, hogy tesztelni fogja az első sorban ülőket cirka 5 perc múlva. Miközben beszél, néha bejelenti a még hátralévő időt, majd a krízishelyzet fokozásául az időpont lejártához közeledve a második sorra is kiterjeszti a „fenyegetését”.

Szóval a testtartás. A nők jelentős része nem büszke a mellére. Ahelyett, hogy egyenes derékkal villantaná, amivel a természet megáldotta, visszafogja magát. De vissza a férfiakhoz. Az apák jelentős része nem férfi. Nem önmaga. Utálja azt, amit napi nyolc órában dolgozik és már vasárnap este ötkor nem lehet hozzá szólni, annyira ideges a másnap miatt. A rutinfeladatok rutinsikert hoznak, aminek az lesz a végeredménye, hogy Csernus puhapöcsnek kénytelen nevezni. Ahogy azt is élvezi, ha dugóba kerülve a körülötte lévő autókban ülő párokat nézegesse, milyen pótcselekvésekkel ütik el az időt. Körömmustrával, illetve csajstíröléssel.

„Hasmenés volt?”

Kétféle intelligencia létezik. A racionális jelzővel bíró a tanulást jelenti, mely aztán lakásban, autóban és egyéb, megszerzendő értéktárgyakban nyer kiteljesedést. Az érzelmi intelligencia taglalása közben az első sorból már froclizott 19 éves srác kikéredzkedik WC-re. „Nézzük meg, visszajön-e!”, figyelmez Csernus.

„Kimondani az érzelemcsomagot, ami bennem van”, derül ki aztán a definíció. Ennek fontos sarokköve az önbizalom. A doktorunk kap a szón és meginvitál egy olyan férfit, aki úgy gondolja, hogy bír ezzel a tulajdonsággal. A színpadra lépő, úgy a tízedik sor környékéről érkező 50 éves férfinek szegezett kérdés a következő: „Mikor vallotta be magának, hogy gyáva?” Úgy 20 éve, így a válasz.

„Leszel az apám?”

Közben visszaérkezik a srác az illemhelyről. „Hasmenés volt?”, fogadja Csernus. (Ekkor már sejthető, hogy ez a kirívó viselkedés kihívással végződik.) Az aktuális „áldozat” még kap egy kérdést: jellemezze magát. Megbízható, pontos, ügyes… Csakhogy a doktorunknak ez unalmas, le is küldi a világot jelentő deszkákról a fickót. A kiérdemelt közönségtapsra azért odaszúrja, hogy az önbizalom-hiányosok verik össze a tenyerüket, majd fölhívja maga mellé a – kiderül – 19 éves srácot.

Hamar kiderül, hogy a kintlétekor bevert egy felest is, ami Csernusnak kapóra jön azon vallomás mellé, miszerint az apja alkoholista. Mitől NEM férfi? – érkezik a kérdés. A srác a korára hivatkozik, majd kijelenti, hogy a barátnője 32 éves. „Kisfiú a mamival”, ez a kommentár. Miért érzi magát férfinek?, ez meg a telibe vett kérdés. A kor miatt mellé Csernus odatoldja, hogy lustaság, befolyásolhatóság, mely megfelelni vágyást jelent, azaz szeretetkurvát. Komikus szituáció: midőn a pszichológus említi a korát, a srác rákérdez, hogy lenne-e az apja?

Nem volna az olyan könnyű műszak, teljesített elvárások nyomán elnyert jogok jellemeznék ezt a kapcsolatot, tromfol a 44 éves. Majd bekeményít: mikor marad meg hosszan egy szerelem? Ne gyűrje le a félelem és álommegvalósítás. Csernus aztán bunkóz és túllép a dominancia illendő határán. Bicikliszerelő: agyi szinten lúzer?

Az erő az, amikor az ember képes tiszta fejjel, nem alkohollal nyugtatottan szembenézni a világgal. „Fáj, hogy nincs apja?” „Igen.” „Ön férfi? Mitől, kedves lúzer? … Nem tudja.” Nyolc évi sportolt és mégse tud önmaga lenni. Az aranykalitka-effektus: agyonkényeztette az anyja. És így tovább.

Nekünk, férfiaknak össze kell kapnunk magunkat, hogy egyenlő félként álljunk nem csak magunk, hanem a szebbik és a gyen…, szóval a szebbik nem elé.

Szedett és annál is vedettebb konklúzió

Anyám a hibás. Csernusnak a legújabb könyve mellé némi felárért kéne adnia egy ilyen feliratú pólót is. Ott bukott el ugyanis ez az egész férfiság dolog. A lényeglátás sem csorbulna meg anyagilag is kifizetődne.