A felsőcsatári Vasfüggöny Múzeum: Vigyázz, akna!

Az épület oldalán, a szőlőtőkék mellett felfelé haladva érjük el a múzeum területét. Ahogy az első ismertető táblán olvashatjuk, a vasfüggöny az 1948-89 közötti időszakban 365 kilométer hosszan húzódott a határon.

Goják Sándor személyes tapasztalatait 1965-68 között szerezte, amikor az ország nyugati határszakaszán szolgált 27 hónapot, mint sorállományú határőr. A múzeum létrehozásával mindazoknak szeretett volna emléket állítani, akiknek a 41 év alatt sikerült átszökniük, disszidálniuk a szabad világba, illetve azoknak, akiket elkaptak, és két-három év börtönre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítéltek. És nem utolsósorban azoknak, akiket a szökés közben meglőttek, agyonlőttek, továbbá mindazon határőr katonáknak, akik szolgálatteljesítés közben (aknafelszedések) megsebesültek, nyomorékká váltak vagy életüket vesztették. Mivel ezen adatokat ötévente megsemmisítették, soha nem fogjuk megtudni, hogy a több mint négy évtized alatt pontosan hány embernek sikerült a szökés, és azt sem, hányan voltak az áldozatok.

Az ezt követő három tábláról a vasfüggöny történetének három korszakát ismerhetjük meg. Természetesen a múzeum nem csak táblákból áll, de ezek a három nyelvű leírások – ha nem kérünk vezetést, amit egyébként maga Goják úr vállal – jól jönnek, ha nem vagyunk a téma szakavatott ismerői.

A történeti íven végighaladva (fizikailag is, eszerint vannak elrendezve tereptárgyak is), az első megálló az 1948-tól 1956-ig tartó időszak, az építés és bontás ideje. Mármint az aknamezőé. Az aknákat a trianoni dekrétum által megállapított határvonalra telepítették – taposóaknákat, tányéraknákat. Az aknák dróttal össze voltak kötve, így még csak rá se kellett lépni, elég volt a drótnak elmozdulnia, már robbant. Végül 1955-ben azért döntött a hatalom az aknák felszedése mellett, mert egyszerűen technikailag rossz volt a rendszer. Ami fából volt, az elkorhadt, ami vasból, az megrozsdásodott, így az aknák hol maguktól felrobbantak, hol meg akkor sem, ha kellett volna nekik. Miután több havi munkával a katonák felszámolták az aknamezőt, jött az 56-os forradalom, ami után a határon háromszázezren mentek ki nyugatra.

A második állomás az 1957-59-es építés és 1966-70-ig tartó bontás időszaka. 1956 után az aknamezőt kiszélesítették, a korábbi két méterről ötre, és bakelitből készült aknákat helyeztek ki, amik már 40 kiló terheléstől működésbe léptek. A bakelitaknák időszakában 1000 menekülő közül mindössze 5 jutott át épségben a határon. A politikai döntés 1966-ban született meg az aknamentesítésről, a tényleges munka két évvel később kezdődött meg. Az aknák azonban még sokáig szedték áldozataikat, mivel a Pinka már csak olyan, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe az országhatárokat, hol nálunk, hol a sógoréknál tekereg, sok helyütt kimosta, elsodorta, áthelyezte az aknákat.

A vasfüggöny harmadik korszakában az elektromos jelzőrendszeré volt a főszerep. Ezt már a hatvanas évek végén kezdték kiépíteni, és egészen 89-ig működött. Ha valaki megpróbált áthatolni a vasfüggönyön, a határőrök 3-4 percen belül mindenhol ott tudtak lenni. Voltak téves riasztások is, a vadak is működésbe hozták olykor az S-100-as rendszert.

A többsávos vasfüggöny-bemutató után, ahogy felfelé haladunk a dombon, találjuk az őrtornyot, ami nem csak történelmi érdeklődésűeknek érdekes, de gyönyörű panorámát is tár megmászója elé.

A gerincen túl elérjük a kápolnát, aminek kulcsa a borozó-múzeumban található, célszerű hát előre elkérni, de nem is feledik el megkérdezni, megnéznénk-e. (Csak aztán adjuk is vissza, egyszer valaki egészen Miskolc-Tapolcáig vitte magával a kápolna egyetlen kulcsát.) Az egyszerű, de szép Mária-kápolna 1703 és 1721 között épült, építtetője a közelmúltban boldoggá avatott gróf Batthyány-Strattman László családja volt.

A minap háromszáz fős rendezvénynek is otthont adott a múzeum: a vasfüggöny lebontásának 20. évfordulója alkalmából Goják Sándor augusztus 22-re találkozóra hívta azokat a volt határőröket, akik az 1957-1992 közti időszakban a nyugati határon lévő őrsökön sorállományú határőrként szolgáltak.

Belépőjegy árak (2009. augusztus):
felnőtt 500 forint, diák és nyugdíjas 400.

Nyitva tartás:
március 30-tól október 30-ig minden nap 10-20 óráig.

Tel. 94/351-415, 30/217-4195