Nem minden arany, ami fénylik, avagy miből készülnek a "fabútorok"?

Fából? A bútorokon nincs az arany ékszerekhez hasonló egyezményes jelölés. Ezért aztán könnyen pórul is járhatunk. Ki tudja ugyanis, hogy mi a különbség az OSB, az MDF, a HDF között? Vagy mit tartalmaz a faforgácslap, a furnér, a farostlemez, a rétegelt lemez, a laminált vagy a lécbetétes bútorlap? Bizonyára van bennük fa… Vagy csak ragasztós fahulladék? folytatódik.

Fából? A bútorokon nincs az arany ékszerekhez hasonló egyezményes jelölés. Ezért aztán könnyen pórul is járhatunk. Ki tudja ugyanis, hogy mi a különbség az OSB, az MDF, a HDF között? Vagy mit tartalmaz a faforgácslap, a furnér, a farostlemez, a rétegelt lemez, a laminált vagy a lécbetétes bútorlap? Bizonyára van bennük fa… Vagy csak ragasztós fahulladék? folytatódik.

Kezdetben a fabútort valóban fából készítették. Az alkatrészeket csapolással illesztették egymáshoz, illetve természetes anyagból készült enyvvel ragasztották össze. Számos gonddal kellett megküzdeniük, ezek között talán a legjelentősebb a vetemedés. A fa ugyanis még a kivágás után is „együtt él” a környezetével, vagyis száraz, meleg helyiségben veszít a benne lévő nedvességből, viszont párás, nedves környezetben vizet vesz föl, ezért a mérete folytonosan változik, ami ráadásul eltérő mértékű szálirányban és erre merőlegesen. Sőt, a méretváltozás egyetlen deszkán belül is a fa tömörségének a változékonysága miatt különböző lehet. A vetemedés csökkentésére a fát a várható környezet nedvességtartalmára szárítják, illetve a nagyfelületű lapok készítéséhez lécekre fűrészelik. Majd a vetemedési hajlamot figyelembe véve úgy ragasztják össze, hogy a várható mozgások kiegyenlítődjenek. Aminek persze komoly ára van: a falapok utánozhatatlan szépségű rajzolata csíkokra esik szét. Bár e hátrányt igyekeznek csökkenteni például dekoratív lécek, betétek beépítésével, a nagy felületen megszakítás nélkül pompázó gyönyörű farajzolat élvezetére csak a furnérok kifejlesztésével nyílt lehetőség.

A furnér igen vékony (0,2 – 5 mm) falemez. Anélkül, hogy elmélyednénk az előállítás részleteiben, alapjában véve a furnér kétféleképpen készül: ipari késsel a kiválasztott fát hasítják, vagy egyre csökkenő sugarú hengerpalástfelszín mentén „meghámozzák”. Így hatalmas, szép rajzú felületek nyerhetők. A gyengébb minőségű „vak” furnért csak alapozásra használják, a színfurnérral pedig „felöltöztetik” a bútort. Szép színfurnért pl. a nálunk honos dió-, kőris-, tölgy-, cseresznyefák mellett trópusi fafajok (wenge, teak, zebrano stb.) válogatott példányaiból nyerhetünk.

A fa eredeti jellegét talán a legjobban a lécbetétes bútorlap őrzi meg. Ennek lényege, hogy a fát lécekre fűrészelik, majd összeragasztják. A lécbetétes bútorlap értékét jelentősen befolyásolja, hogy milyen minőségű fából készül, és a léceket mennyire gondosan illesztik egymás mellé.

Akiknél az olcsóság a fő szempont, akármilyen gyenge minőségű fát is fölhasználhatnak. A minden áron való spórolás persze meg is bosszulhatja magát: ugyan a furnér mindent eltakar, de a silány faanyagból gondatlanul elkészített lécbetétes bútorlap idővel hullámosodik.

A rétegelt lemez 1-3 mm vastagságú, elsősorban bükk-, nyár-, esetleg fenyő-, nyírfalemezből több rétegben, váltott száliránnyal szintetikus ragasztó (műgyanta) felhasználásával készül. A vastagsága 3-5 mm-től 35-40 mm-ig terjed. A felszíne rendszerint csiszolt fafelület. Könnyen és gyorsan megmunkálható, jól felületkezelhető. A felhasznált fa és a ragasztó függvényében alkalmas lehet csak beltéri (EN 636-1) vagy akár kültéri (EN 636-3) alkalmazásra is. A csak beltéri felhasználásra alkalmas rétegelt lemez nedvesség hatására károsodik. A fölhasznált műgyantából a gyártás befejezése után is szabadul föl formaldehid.

Egy kis formaldehid. Kisebb pánik tört ki, amikor nyilvánosságra került, hogy egy frissen fölavatott wiesbadeni óvoda levegőjében formaldehidet mutattak ki. A szakmabeliek nem rendültek meg, hiszen a szintetikus (műgyantaalapú) faragasztók nagy részéből nemcsak a gyártás folyamán, hanem utána is szabadul föl formaldehid. Legföljebb arra hívták föl a figyelmet, hogy épp egy gyermekintézményben nemcsak gazdaságossági szempontoknak szabadna érvényesülniük, hanem kicsit több költséget vállalva az egészségvédelemre is tekintettel kellene lenni. De mi is a baj a formaldehiddel? Egy, az USA-ban végzett patkánykísérletben egy éven át 14 ppm-es koncentrációjú formaldehidet (azaz egy millió molekula között 14 formaldehid-molekula volt) lélegeztettek be. A patkányokban rák alakult ki. Hasonló megfigyelésről számoltak be egérkísérletek kapcsán is. Később bizonyították, hogy a formaldehid genetikai károsodást is okoz. Mindezek hatására az Európai Unió a megengedhető formaldehid-kibocsátást 1 ppm (azaz 1,25 mg/m3) értékben korlátozta. (E1-es szabványérték). Sokakat nem elégíti ki a”patkányrákos” érték 7%-a, ezért követelik, hogy ezt a határértéket egészségünk védelmében szigorítsák. Az USÁ-ban –úgy tűnik– nem bajlódnak a határértékkel, a gyártók önszántukból térnek át formaldehidet nem kibocsátó ragasztóanyagok használatára.

A natúr faforgácslap elsősorban fenyő és lágylombos faanyag forgácsából, fahulladékból kötőanyag és hő alkalmazásával előállított, síkpréselt lemez. Mérsékelten vízálló, formaldehid-kibocsátása: E1. Jószerivel egyetlen előnye, hogy olcsó. A fölhasznált faanyag jellege, a műgyantaalapú ragasztó fajtája szerint különböző minőségű lapokat lehet előállítani. Mivel felszíne kifejezetten ronda, ezért papír és/vagy műanyagbevonattal laminálják (laminált bútorlap), igényesebb bútorok esetén furnérral vonják be. A bútorlapok éleit élfóliával szokták lezárni, az ABS-szel illetve faélléccel lezárt bútorlapok értékesebbek és persze, drágábbak is. Sajnos, a Magyarországon forgalmazott bútorok jelentős részében meglehetősen silány laminált faforgácslap található.

A laminált lapok egy része az éppen divatos színekben pompázik, a másik részében a fabútorok illetve furnérok szépséges rajzolatát próbálják utánozni. Hosszú ideig annyira idealizált „faképekkel” látták el a laminált lapokat, hogy éppen e hibátlanságuk miatt rítt le róluk a műviségük. Az utóbbi időben már a furnér természetes „hibáit”, sőt a lécekből összeragasztott eredeti fabútor árnyalati sokféleségét sejtető dekorpapírokat is használnak. Mégsem ez a „műviség” a laminált lapoknak a fő hátránya, sokkal nagyobb átok az, hogy nagyon vékony rajta a papír-műgyantafelszín. Így bármennyire is elbűvölő új korában a laminált parkettánk vagy a padlónk, ha egyszer megsérül, nagyon meglátszik rajta a sérülés, és az nagyon csúnya. A kialakult hibákat pedig lehetetlen kijavítani.

A farostlemez az előbbihez hasonlóan gyenge minőségű alapanyagból készül: fa-feldolgozóipari hulladék, erdei gyérítési faanyag és zöldapríték rostosításával nyert rostkötegek kötőanyaggal történő ragasztásával, majd préselésével hozzák létre. A felülete: egyik oldala sima, másik oldalon szita lenyomatos. Előnye, hogy viszonylag olcsó, továbbá az, hogy hajlítható, a felülete jól kezelhető, furnérozható, festhető, ragasztható. Hátránya, hogy csak kis mechanikai igénybevételt bír el. A gyártás során formaldehidet használnak fel, a formaldehid-kibocsátás a szabvány szerint az E1-es határértéket nem haladja meg. Csak száraz, fagymentes helyen alkalmazható, nedvesség hatására súlyosan károsodik. A bútoriparban általában ott használják föl, ahol nem vagy alig látszik: szekrényhátfalként, fiókfenéklapként.

Az MDF (Medium Density Fiberboard) azaz közepes tömörségű farostlemez alapanyaga erdei fenyő, nyár, tölgy, bükk ill. fafeldolgozói hulladék egyaránt lehet. Az MDF középrészében akár a 30%-ot is elérheti a zöldapríték. Az alapanyaghoz 8-12%-nyi műgyantát kevernek. A lapképzés döntő fázisa a hőpréselés. Az MDF felszíne sima, bár erre alkalmas sablonban akár hullámos felületek is gyárthatók belőle. A formaldehid-kibocsátása E1. Mint minden fából készült lemez, az MDF is vizet vesz fel a környezetéből, de a térfogata relatíve kis mértékben változik. Mégis ha párás helyiségekben használják föl, célszerű speciális (javított kötőanyag-tartalmú) MDF-lapot használni. Az MDF-lap minden szempontból értékesebb, mint a faforgácslap, hiszen szilárdsági mutatói jóval kedvezőbbek, felülete kiváló, szerkezete homogén, élei marassál jól megmunkálhatóak. Az MDF lakkozható, festhető, fólia, furnér jól ragasztható rá. Szekrény-előlapok, fiókelemek, polcok, irodabútorok, asztallapok kialakítására alkalmas.

A HDF (High Density Fiberboard) azaz nagy tömörségű farostlemez elvben hasonló módon készül, mint az MDF (a nagyobb tömörséget más préselési technikával érik el). A nagyobb sűrűség révén elsősorban a nagyobb fizikai megterhelések elviselésére teszi alkalmassá. Kültérben való alkalmazásra önmagában mégsem ajánlható.

Az OSB(Oriented Strand Board) irányított forgácselrendezésű, speciális ragasztással készült három rétegű faforgácslap. A fölhasznált elemi forgács alakja közelít a téglalaphoz, hossza általában 75 mm. A két külső rétegben a forgácsot hosszirányban orientálva, a középső rétegben ezekre merőlegesen helyezik el. Ez is hőpréseléssel készül, hasonlóan az MDF-hez.Az OSB rendkívül homogén felépítésű, az alsó és a felső oldala között minőségi különbség nincs. A lapok kötőanyag-tartalma (fenolgyanta) alacsony, 2,5% alatti, a formaldehid emisszió E1. A felületén megjelenő faforgácsalak miatt sajátságos esztétikai karaktere van, ezért a sok belsőépítész használja. Jobb szilárdsági mutatókkal rendelkezik, mint a faforgácslap. Az azonos szilárdságú rétegelt lemeznél nehezebb és olcsóbb. A ragasztóanyag minősége szerint osztályozzák, az OSB/1 csak beltérben használható, az OSB/4 nedves környezetben, nagy igénybe vételre is alkalmas teherhordó lemez.

A szintetikus ragasztók, műgyanták, az új préselési eljárások révén sokféle, faelemeket is tartalmazó, bútorkészítésre alkalmas lapok gyártására nyílt lehetőség. Ezeknek a „falapoknak” a tulajdonságai jelentősen különböznek egymástól. Értéküket nemcsak a felhasznált alapanyag, hanem a technológiai fegyelem betartása, az asztalos gondossága, a bútortervező szakértelme is befolyásolja. Érdemes tehát bútorvásárláskor, egyedi bútor megrendelésekor alaposan tájékozódni, hogy a tetszetős külső vajon mit is takar…

Korábbi cikkeink a lakberendezés témakörében