Robotchallenge Bécsben: Robotok és fanatikus gazdáik

Az osztrák fővárosban minden évben összejönnek Európa amatőr robotépítői, hogy különleges szerkezeteik megküzdjenek egymással. Néha nehéz eldönteni, hogy a masinák vagy a tulajdonosaik furcsábbak-e. A számos ország számos csapata közül hiányoztak mieink, így Magyarországot egyedül az ALON képviselte, persze nézői szinten. .

Az osztrák fővárosban minden évben összejönnek Európa amatőr robotépítői, hogy különleges szerkezeteik megküzdjenek egymással. Néha nehéz eldönteni, hogy a masinák vagy a tulajdonosaik furcsábbak-e. A számos ország számos csapata közül hiányoztak mieink, így Magyarországot egyedül az ALON képviselte, persze nézői szinten. .

Fiamnak három éve ígérem, hogy megnézzük a robotokat, de eddig mindig közbejött valami, vagy ha nem, akkor sikerült valami jól hangzó alibit kitalálni. Idén viszont már nincs mese, menni kell, ráadásul nekem is mehetnékem van, mostanában túl sok időt voltam a billentyű felett és keveset a napon.

Vasárnap hajnali 8 óra felé kilövünk, 10-re már ott is vagyunk, ahol gondoljuk, hogy lennünk kellene, de aztán kiderül, ez nem az a helyszín, köze van a robotversenyhez, de itt csak az esti parti lesz. Így utólag érthető lesz az a kissé furcsa tény, hogy a Goggle Maps mókás pezsgőspohárral jelölte ezt a helyszínt.

Átgurulunk hát a pár kilométerrel odébb levő, és módfelett impozáns méretű Siemens Forumba, amely otthont ad rendezvénynek. Belépő nincs, a cehhet többen közösen fizetik, az osztrák szervezeteken kívül az idén már beszállt a szlovák műszaki egyetem is.

A közeg első látásra módfelett idegen, el kell telnie néhány percnek, amíg nagyjából kirajzolódik a kép.

Van tehát a Siemens nagycsarnoka, ami két jól elkülöníthető részből áll: van a versenytér, ahol a különböző küzdelmek zajlanak a robotok között, és van a depó, ahol furcsa szerkezetek, zsinórok, alkatrészek és laptopok között matatnak az osztrák, cseh, lengyel, német, szlovák, orosz, angol, török stb. fiatalok. Mellettük a büfé, nem túl nagy kihasználtsági fokkal, ezek a masinák fölé hajoló, azokkal egész nap bajmolódó emberek láthatóan nem enni-inni jött ide.

Külön teremet kaptak a free-style kategória robotjai, azok, melyek nem indulnak a versenyen, ellenben sms-ben lehet szavazni rájuk. Mindössze négy van belőlük, de egyesével is vannak annyira zavarba ejtők, hogy jelenlétükkel vígan betöltik a termet. Van egy robothelikopter, melynek angol tulajdonosa lelkesen magyarázza nekünk, hogy milyen szenzorok hogyan stabilizálják a masinát, hogy mennyi munkaórája van benne, meg teszt közben hogyan koccolta le a fejét a szerkezet. Aztán van egy roppant bonyolultnak tűnő fúró és festőrobot, ami biztos maga műszaki zsenialitás, csak éppen mit kezdjen vele egy kívülálló. Ellenben mindenki lelkesen körülállja a mojito készítő robotot, mely valószínűleg egyike a legpihentebb ember készítette objektumoknak. A méretes, fémelemekből összegányolt masina citromot facsar, poharat mozgat, jeget, cukrot és rumot adagol, miközben egész működése egy fűrészüzemre hajaz.

A free-style kategória győztese mégsem ez lett, hanem egy szlovák figura kreálmánya, mely sikeresen ötvözi a 17. és a 21.századot. A járgányon kis kazán van, amelyik gőzt fejleszt, ebből aztán áram lesz, ami feltölt egy aksit, ami a végén meghajtja a robotot. Elég zavarba ejtő látvány.

Közben megismerjük a robot itt - és általánosan használt - fogalmát, melynek lényege, hogy a robotnak önállóan kell mozognia és tevékenykednie, semmilyen emberi beavatkozás, beleértve a távirányítót nem engedélyezett.

Az események zöme a versenytérben zajlik, ahol három fő kategóriában (szlalom, szumó és korongyűjtés) esnek egymásnak a gépek és gazdáik. Ez utóbbiak átlagéletkora jellemzően 18 és 22 között van, gyaníthatóan sok közöttük a műszaki egyetemista, de egy cseh robotépítő klub 10-12 éves srácokat is hozott, akik a Lego cég robotikai "játékaira" építették a jószágaikat. Egész hatékonyan.

Több órán keresztül figyelve a versenyeket, két bölcs következtetést is levonunk. Először is azt, hogy egyelőre nyugodtan alhatunk, a robotok fényévnyi távolságra vannak a mesterséges intelligenciától, másrészt pedig azt, hogy milyen iszonyúan nehéz megtanítani ezeket a masinákat. Mert hogy egy számítógép esetében könnyű a feladat: csak kettes számrendszerben fel kell dolgozni az ember által betáplált adatokat, ellenben itt érzékelni kell a külvilágot, mi több, mechanikusan reagálni is rá valahogy.

A szlalom verseny például abból áll, hogy egy fehér alapra felfestett csíkon kell végigmenni minél gyorsabban, ennek nehezebb változata, amikor mindenféle akadályokat - például téglát - tesznek a csíkra, és a robotoknak meg kell keresniük a folytatást. Általában sikerül is.

Ennél jóval szövevényesebb a korongbegyűjtés. Két robot jön-megy a pályán, egyiknek a kék, másiknak a piros korongokat kellene a maga sarkába cipelnie, de ennek a bonyolult feladatnak a megoldása alaposan feladja a leckét a gépeknek, akik láthatóan alaposan el is vannak bizonytalanodva, ha tudnák, drótkefével vakarnák a kis metál fejüket.

Az izgalom a három súlycsoportban zajló szumónál a legnagyobb. A 10 dekás mikrogépek mezőnye összesen három gépet számol, így 10 perc alatt lepereg az egész. Ellenben a félkilós miniknél és a három kilós sztenderd robotoknál direkt kieséses alapon látványos dolgok történnek: van, aki a nyers erőre, van, aki gyors mozgásra vagy a ravasz mozdulatokra épít. Egy-egy népszerű robotnak komoly szurkolótábora alakul ki a nap folyamán.

Az esemény jól szervezett, a műsorszámok percre pontosan indulnak, ahogy az osztrákoknál ezt megszoktuk. Igaz, senki ne számítson gigantikus dolgokra, a rendezvényen versenyzőkkel, kísérőkkel és nézőkkel együtt sem mozgat meg néhányszáz embernél többet, aminek az előnye megvan, hogy közel lehet a versenyekhez férkőzni, de ha nem sikerül, akkor kivetítőn figyelemmel lehet követni a fejleményeket.

Kicsit meglepődünk, hogy - rajtunk kívül - nem hangzik el magyar szó a rendezvényen, de hogy ennek mi az oka, arról fogalmunk sincs, és nem is állunk neki találgatni. Mindenesetre a bécsi műszaki egyetem ravasz módon egy külön standdal van jelen a bejáratnál, és lelkesen reklámozza az alap és a mesterkurzusokat. Soha jobban válogatott közönséget nem kívánhatnak a célzott agyelszíváshoz. Magyarázom, hogy fiamnak még van pár éve, amíg ez szóba jöhet, de azért mosolyogva ránk tukmálják az egyetem szóróanyagait. Ügyes.

Képgaléria a vesenyről!

Robotchallenge.at