Megalakult a szombathelyi közgyűlés: Padlógáz

Tíz perccel a hivatalos kezdési időpont előtt már alig lehet üres széket találni a városháza dísztermében, a később érkezők pedig már a lépcsőre szorulnak. A politikusokon és a sajtó képviselőin kívül számos családtag, ismerős és érdeklődő van itt, a férfiak fehér ingben, öltönyben, a hölgyek is erősen alkalmi viseletben. Az ünnepség pontosan 18 órakor indul a Himnusz eléneklésével, amelybe besegít a Kanizsai Dorottya Gimnázium tekintélyes létszámú és attraktív leánykórusa.

Az országgyűlési képviselők közül – a városi képviselő Ágh Péteren kívül – itt van Hankó Faragó Miklós, Hende Csaba üdvözlő levelet küldött, melyben közli, hogy az alakuló közgyűlésre parlamenti elfoglaltsága miatt (jegyző) nem tud részt venni, Puskás Tivadar szintén Budapesten van az ország házában.

Az új ülésrend nincs minden pikantéria nélkül. A patkó két széle tiszta sor, a közepén viszont egymás mellett ül Molnár Miklós (Pro Savaria) és Gyimesi József (ESZE), akinek jobbján Szabó Gábor, és még eggyel odébb az SZDSZ frakció foglal helyet.

Az idő múlását mutatja, hogy Prugberger Emil (Pro Savaria) lett korelnök, így övé az első szó. Megállapítja, hogy az alakuló ülés teljes létszámmal határozatképes. Ezek után egy hosszabb beszédben felhívja a jelenlevők figyelmét az együttműködés fontosságára, a városi döntéshozók felelősségre. Hippokratész és Éhen Gyula idevágó szavait idézi, akik arra figyelmeztetnek, meg kell ragadni a mulandó időben rejlő lehetőséget. Valószínűleg nem ő tehetett róla, hogy az este úgy alakult, ahogy.

A napirend megszavazása után Szabó András, a helyi választási bizottság elnöke beszámol a választás lefolyásáról, ismerteti a szavazatok alakulását, a mandátumot nyert képviselők neveit. Szabó Gábor nevének említésére halvány „fúj” érkezik mögülem. Ezután kerül sor a képviselők megbízólevelének átadására, valamint a polgármesteri eskü letételére. Ipkovich György rövid beszédében megemlíti azt római kőtáblát, amelyet a városházán őriznek, és amely bizonyítéka, hogy Szombathelyen a demokrácia kétezer éves, hogy a várost mindig a viták vitték előbbre. Később persze a képviselők is leteszik az esküt, még később a bizottságok külső tagjai is.

A polgármester még az előterjesztések kiosztása előtt közli, kevesebb és kisebb bizottságokat kívánnak alakítani. A városvezetés viszont három alpolgármesteri és két tanácsnoki pozícióval áll fel.

Marton Zsolt frakcióvezető (Fidesz) a választóknak szóló köszönetnyilvánítás után hamar a tárgyra tér: először a közismert fideszes szlogent dörgöli a baloldal orra alá, mely szerint az emberek az önkormányzati választás során elutasították a hazugságot, majd azt fejti ki, hogy a szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) készülő módosítása túlmutat önmagán, hiszen ez a dokumentum határozza meg az elkövetkezendő négy év munkáját. A tervezettel az a baj – hangsúlyozza -, hogy nem a korábban hangoztatott olcsóbb önkormányzat mentén indul el. Marton Zsolt emlékeztet arra is, hogy a Fidesz-KDNP-Pro Savaria frakciószövetség aránya a közgyűlésben 48 százalék, így elfogadhatatlannak tartja a bizottságokban kapott helyek számát: van olyan kilencfős bizottság, ahol nekik két főt szánnak – hangzik el. Amellett, hogy számarányos bizottsági helyet szeretnének, jóval kisebb bizottságokra tesznek javaslatot. Elképzelésük szerint három alpolgármester helyett egy legyen (taps a közönség soraiból), és a tanácsnoki poszt kerüljön törlésre (újabb taps). „Mások a politikai erőviszonyok, mint az elmúlt négy évben” – szögezi le a frakcióvezető, nem felejtve el együttműködést felajánlani a baloldalnak.

Molnár Miklós (Pro Savaria) felszólalásában szintén lényegesen kevesebb bizottsági helyekben gondolkodik: konkrétan 75 helyett 63-ban. Ezen felül úgy számol, egy főállású alpolgármester 20 bizottsági hely költségét jelenit. Javasol egy jogi és ügyrendi bizottságot is, élére Gyimesi Józsefet gondolja megfelelőnek, mondván, a közélet tisztaságát az ESZE szorgalmazta annyira. (Ez valószínűleg valami csapda, csak nem egészen érthető.)

Mondjuk nincs is idő átgondolni, mert Nemény András, a szocialisták új frakcióvezetője már arról beszél, hogy Szombathely nem a változásra szavazott: ezért ül a polgármesteri székben Ipkovich György, és nem Molnár Miklós. Szerinte hatékony és olcsó struktúra a most javasolt, a korábbihoz képest sok millió forintot lehet vele megspórolni a városnak.

Feiszt György frakcióvezető (SZDSZ) egyetért azokkal, akik sokallják a bizottságok számát és létszámát, ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy mostani 75 fő is 40 százalékos csökkenést jelent a múlt ciklushoz képest.

Egy kis intermezzo keretében Horváth Zsolt (Fidesz) a diktatórikusnak nevezi az SZMSZ egyik pontját, amely korlátozná a képviselők módosító javaslattételi jogát. Erre Ipkovich György kompromisszum-készen visszavonja ezt a pontot.

A közgyűlés ettől a pontjától kezdve padlóig rúgják a gázt a szembenálló politikai erők, de a belemenős jobboldali akciók sorra leperegnek a fegyelmezett baloldali szavazógépről. Így minden szavazásnál bejön a papírforma, amihez valószínűleg hozzá kell szoknia mindkét félnek. A baloldalnak ahhoz, hogy nem lehet hiányzó láncszem a gépezetben, a Fidesznek meg ahhoz, hogy a betonba nem lehet facsavart hajtani. Szóval a közgyűlés 15:14 arányban elutasítja az egy polgármesteres és a nulla tanácsnokos variációkat, meg később azt is, hogy az érintettek ne szavazhassanak magukról.

Ipkovich György közben hivatalosan is bejelenti a három alpolgármester-jelölt nevét: Németh Kálmán (SZDSZ), Czeglédy Csaba (MSZP) és Szabó Gábor (MDF-támogatás). A neveket hallva taps tör ki a Fidesz-frakció soraiban. Nem valószínű, hogy teljesen őszintén gondolják.

Ez már csak onnan is sejthető, hogy nem vesznek részt az alpolgármesterek titkos szavazásán, amelynek következtében a három jelölt 15:0 –ra fut be. A feszültség lassan kézzel tapinthatóvá válik, néhány arcon az indulatok jelei tűnnek fel. Pedig ez még csak az elkövetkezendő hegymenet eleje. Szabó Gábor és Gyimesi József ugyanis egy-egy csokor vörös szegfűt kap a Fidesz-frakciótól. Gyimesi az övét átteszi a közben az alpolgármesteri székbe költözött Szabó asztalára, így szegény csokor gazdátlanul marad az ülés végéig.

Nem kis derültséget csempészve a terembe, Ipkovich György „viszonylag emelkedett pillanat”-ról beszél, és ennek nevében kéri a képviselőket, hogy mellőzzék a szimbolikus politizálást.

A helyzet azonban egyre kezelhetetlenebb, és már „viszonylag” sem emelkedett. Szabó Gábor megismétli a korábbi sajtótájékoztatóján elhangzottakat, hogy nem politikailag, hanem programok mentén kíván együttműködni a baloldallal. Az MDF programja amúgy nagyon közel van a Fideszéhez - mondja. Arra a jobbról jövő bekiabálásra, hogy akkor miért nem ül közöttük, azt válaszolja, hogy „arról azok az urak tehetnek, akik ott ülnek”. Ez a reakció komoly tapsot arat a közönség soraiban. Szabó ezután a Fidesz-frakció és az önkormányzat üzleti kapcsolataira tesz célzásokat, a polgármester pedig felidézi, hogy Dávid Ibolyával már régóta korrekt a városvezetés kapcsolata.

Gyimesi József „kedves báj”-nak nevezte azt a megfigyelését, hogy a vörös szegfűket egy olyan fideszes hozta be, aki korában „kifulladásig” MSZMP-tag volt, de nem nevezi meg a személyt. Viszont kifejti, hogy az Együtt Szombathelyért Egyesület nem köt szövetséget sem balra, sem jobbra, megőrzi függetlenségét.

A politikai adok-kapoknak azonban még nincs közel sincs vége. Molnár Miklós szerint Gyimesi József politikáját a leadott szavazatok jelentik, nem az elhangzott beszédje, majd beidéz egy ALON-cikket, amelyben Szabó Gábor arról beszél, hogy nem tud elképzelni egy baloldallal történő együttműködést.

Mielőtt a bizottsági helyek elosztása történne, Marton Zsolt bejelenti: a jobboldali frakciószövetség ellenzékbe vonul, a bizottsági helyek számát megalázónak tartja, ezért nem vesz részt azok megtárgyalásán. Olyannyira nem, hogy közepes erősségű közönségtaps kíséretében kivonulnak a teremből.

Az egyre furcsább irányt vett „ünnepség” a baloldalnak köszönhetően gépiesen megy tovább. Czeglédy Csaba – immáron alpolgármesteri minőségében - felsorolja a bizottságok tagjait, ám mivel a jobboldal a folyosón, belső tagoknak csak a szocialista és a szabaddemokata frakciók tagjainak nevei – plusz Gyimesi József - hangzanak el. Pontosabban Rettegi Attila (Fidesz) valahogy az oktatási, Prugberger Emil az egészségügyi, Harangozó Bertalan (KDNP) pedig a bűnmegelőzési bizottság vezetője lesz. Az érintettek erről a folyosóra kihelyezett kivetítőről értesülnek. Kajla egy helyzet.

Az ellenzék aztán visszatér, Rettegi Attila pedig közli, hogy ez így nem jó, a frakciója ellenében ő nem szeretne bizottsági elnök lenni. Végül kap három nap gondolkodási időt, hogy eldönthesse, akkor mi legyen.

Prugberger Emil, a közgyűlés egyetlen orvosa kifejti, hogy a képviselőtestület szégyellheti magát a mai este miatt, és felszólítja képviselőtársait a tiszteletteljes, felelősségteljes és konstruktív viselkedésre. Újból szavaznak az egészségügyi bizottság vezetéséről: immár a Fidesz is szavaz, a doktor be is söpör 27 szavazatot.

A kissé megenyhült légkörben a testület 15 szavazattal gyorsan megválasztja a két volt alpolgármestert tanácsnoknak, ami azt jelenti, a közgyűlés 20 százaléka lett városvezető, és akkor még nem számoltuk a frakcióvezetőket és a bizottsági elnököket. Feiszt György mindenesetre kulturális, Csermelyi András pedig közbeszerzési tanácsnok lett. Az ellenzék tartózkodott a szavazataival.

Az est utolsó szakaszában sor kerül a városvezetők illetményének megállapítására. Marton Zsolt szorgalmazza, hogy a közgyűlés szavazza meg: az érintettek ne szavazhassanak magukról. Ipkovich György jelzi, ő nem is kíván szavazni ebben a kérdésben, ami bejelentést az ellenzék kissé tanácstalanul fogad. „Lebontották a kerítést?” – kiabál át erre egy szocialista városatya.

Később kiderül, hogy felesleges a hűhó, a polgármester – kétségkívül nem túl faldöntögető - 552 ezer forintos illetményét, 150 ezer forintos költségtérítését és mobiltelefon-költségét még a jobboldal is megszavazza. Ipkovich György közben bejelenteti, nem tart igényt a költségtérítésre.

Így elvileg a három alpolgármester többet keres, mint a város első embere: az ő havi apanázsuk ugyanis 478 400 + 90 ezer + mobilköltség. Ők viszont – biztos, ami biztos – nem kívántak lemondani arról a jogról, hogy szavazzanak saját fizetésükről.

A volt alpolgármestereknek – a jelenlegi tanácsnokoknak - a maximumot, hat hónapnyi fizetést jelentő „végkielégítést” szavaz meg a testület.

A városvezetők végül beszámolnak arról, milyen tisztségeket viselnek a közgyűlésen kívül, és ezekhez a testület „áldását adja”. Egyedül Németh Kálmán alpolgármester jelenti be, hogy a közeljövőben megválik a Prenor igazgatója tisztségétől.

Az időközben beállott csendben és lehiggadt hangulatban Harangozó Bertalan – aki korábban a város alpolgármestere is volt - még kifejti, a mandátumot a szavazóktól kapták, a 14 ellenzéki képviselő nem önmagát képviseli. Így amikor a többség megalázó helyzetbe hozza őket, akkor ezzel a választópolgárokat is megalázzák. A képviselő nyilván a bizottsági helyekre gondol, amely kapcsán viszont érdemes még megjegyezni, hogy valószínűleg ma este nem a végleges változat született. A polgármester ugyanis jelezte, hogy amennyiben az ellenzék meggondolja magát, megkapja a felajánlott helyeket. Ez persze valószínűleg nem gyógyír a kialakult helyzetre, sőt éppen ez a legfőbb oka, de jelzi, a városvezetés is érzi, hogy ez így nem teljesen passzentos.

A szombathelyi közgyűlés legközelebb október 23-án, a nemzeti ünnepünk alkalmával ül össze.