Horváth János képei a Vitalitas Galériában

Olyan nagy baj talán nincs

A mindennapokban olyan erővel nyomják ránk a – fogalmazzunk finoman: konzumkultúrát -, hogy olykor hajlamosak vagyunk azt hinni, minden más halálra van ítélve. Így aztán csak akkor nyugszunk meg kissé, amikor egy komoly könyvesboltba belépve azt látjuk, hogy azokban továbbra is komoly könyveket árulnak, mi több, komoly vevők komoly arccal lapozgatják a komoly irodalmat.

Még jobban megnyugszunk, ha például egy képzőművészeti kiállítás megnyitójára érkezünk, és azon kortárs festészetre kíváncsi embereket találunk. Mindez ugyanis azt jelenti, a kultúrának, művészetnek – irodalom, képzőművészet, zene, film stb. - van egy olyan makacs szeglete, melyet ha rendszeresen öntöznek avatott kezek, fittyet hány az elsivatagosodás trendjére. A helyzet persze nyilván összetettebb, de egyelőre hadd gondoljuk azt: Olyan nagy baj talán nincs.

Nem öreg a festő

Mindenesetre Horváth János, a főiskola nyugalmazott tanszékvezetőjének kiállítás-megnyitóján ismét szép számmal vannak érdeklődők a Vitalitas Galéria kertjében. A társaság vegyes: egykori kollegák, diákok, ismert helyi képzőművészek, korábbi alpolgármester, művészetkedvelők, érdeklődők, sajtó.

Míg a rododendronok között versenyt hunyorgunk a kora nyári napsütésben, Kékes Kata gitárművész egy koncertetűddel megteremti a hangulatot, majd Salamon Nándor, a Szombathelyi Képtár nyugalmazott igazgatója elmondja a megnyitó beszédét.

Ez utóbbiból megtudjuk, hogy 77 éves mester mostani tárlatának a pasztell a főszereplője, a képek pedig cáfolatai egy korábbi kritikának, amely az „öreg festő” kifejezési eszközeinek elszegényedéséről, skálája szűküléséről értekezett vele kapcsolatban, mivel azok éppen frissességről tesznek bizonyságot.

A kiállított képek fő témája a művész által az elmúlt évtizedben felfedezett Őrség, a „változásokat érzékeny szeizmográfként jelző művészember, aki belefelejtkezik a táj szépségébe, hangulataiba. A gyümölcsöző lelki kapcsolat vonzóan szép, érzékeny hangütésű, friss pasztellképein tetőzik” – hangzik el.

Salamon Nándor így foglalja össze, mit is láthatunk Horváth János új kiállításán: „Havas lejtőn kapaszkodó öreg erdőrészletet, virágzó fákat, tavaszt jelző japánbirsbokrot, faluvéget, parasztporta hátsó traktusát, virágokkal hímzett üde dombalji rétet, erdőszél zöldjébe odalehelt fehér virágfüzért, lila párás alkonyatot, századok szemtanujaként a képmezőt kitöltő öreg tölgy „portréját”. Amott, a fák között az őriszentpéteri templom sárgája világít. Egy másik kép a homlokzatot ábrázolja íves kapujával. Szinte minden részlet őrségi, szalafői, odavalók még a csendéletbe rendezett szivárványos halak is.”

Hazavihetők

A Vitalitas Galéria tárlatainak jellegzetességei közé tartozik, hogy a kiállított képek ugyanúgy megvehetők, mint az egyéb lakberendezési tárgyak. Hogy ezzel mennyire függ össze, hogy az ide meghívott művészek festményeire többnyire a „lakásbarát” melléknév alkalmazható, azt nem tudjuk, de Horváth János esetében – ahogy a mellékelt képek mutatják - újfent így van.

Így hát előbújik belőlünk a kisördög, és a megnyitó utáni vörösborunkat kortyolva megkeressük a tulajdonosokat, hogy mennyiért tudnánk egy Horváth János által megfestett őrségi táj szeletet a nappalinkba aggatni. Nos, az árlista szerint a képek zöme a 60-80 ezer forintos árkategóriába esik, amit mi egyáltalán nem tartottunk drágának, de mint megtudtuk, ezzel nem mindenki van így. Végül is minden viszonyítás kérdése.

A képek 2006. augusztus 31-ig megtekinthetők és megvásárolhatók.

Vitalitas Galéria