Komárom - Párkány: Magyar városok sztrapacskával

Magyar táj verhetetlen sztrapacskával

Szlovákia, lévén EU-tag, technikailag is könnyen elérhető, értsd: elég a személyi, útlevélre nincsen szükség. Az mondjuk egy jó kérdés, hogy ha Magyarországon minden hivatalos helyen használhatjuk a személyi helyett a jogosítványt (az új típusú, kártya formájút, sőt, a 2004. május után kibocsátott kivitelű már EU-dizájnos), akkor miért pont a határon nem fogadják el? Szóval esetemben mégis csak szükség van az útlevélre, minthogy személyim az egy szál se (fent említett okokból).

Komáromból úgy megyünk át Komáromba (legyünk hivatalosak: Révkomáromba, illetve Komárnóba), mintha csak a város egyik végéből mennénk át a másikba - de hát tulajdonképpen erről van szó. A különbség csak annyi, hogy a magyar feliratok - itt még nem helyett, csak felett vagy mellett - szlovák kiírások is olvashatók mindenütt, illetve, hogy az árak koronában vannak feltüntetve. Egy szlovák korona jelenleg 6,5 forintot kóstál, az euró bevezetését 2008-ra tervezik.

A határ környékén a legtöbb helyen forintban is lehet fizetni, így aztán mi sem vacakolunk a pénzváltással. Az külön jó hír, hogy nem csak fizetni lehet a magyar valutában, de erre fel is vannak készülve, így a visszajárót is magyar pénzben kapjuk. Ez igen pozitív, mert ugye a gyakorlott turista úgy van vele, hogy szabdal le délnek a szlovén autópályán, kicsengeti az útpénzt euróban, és szeme se rebben, ha tolárokat kap vissza. (Sose annyit, hogy a következő kapunál elég legyen...)

Minden város értékének megbízható fokmérője helyi kulináris kínálat. A (rév)komáromi Fekete Kutya (a határ felől közelítve épp a sétálóutca előtt, a parkkal szemben) a maga módján nagyon kellemes hely, ha nem sietős a dolgunk. Itt még a légy is lassított felvételben rebbenti szárnyát, de megéri türelemmel lenni, mert a sztrapacska verhetetlen. Igaz, itt egyik nyelven sem hívják sztrapacskának (pedig a magyaron és szlovákon kívül német nyelvű étlap is van), galuskának és nokedlinek annál inkább. Juhtúróval, tepertővel, tejföllel párját ritkítja. Az árszint hasonló a magyarországihoz, a két adag halúsky-ért és az ásványvizekért 1504 forintot kérnek. A négy forint apróra a végén nyilván az átváltás miatt van szükség, koronában 180 lett volna.

Sem az étteremben, sem az utcán nem hallunk szlovák szót, úgy tűnik, itt tényleg mindenki magyar.

Európa Udvar: Csak papíron mutat jól

Magyarokat találunk az Európa Udvarban is, ami a város legújabb kori nevezetessége. Ez az udvarosdi valami egészen kreatív dolognak indult, eddig csak képen láttam, úgy nagyon jól mutatott. A helyszínen azonban az a benyomás ér, mintha az építész a saját ötletei helyett inkább a kisfia kifestőkönyve alapján készítette volna el a tervrajzokat.

Azzal a koncepcióval építették be a területet mindenféle színű és formájú házakkal, hogy a különböző európai építészeti stílusok képviseltetve legyenek, így aztán van favázas skandináv, nyugat-európai (német? belga? dán?) kisablakos, velencei erkélyes, erdélyi fatornyos, ez utóbbi tetején stilizált Szentkorona díszlik bronzszínben. Az épületek földszintjén üzletek, kávézók. Sajnos olyat is találunk, aminek a lenti ablakai fóliázva vannak, átalakul talán? Vagy még be sem rendezték, nem találtak rá bérlőt ennyi idő alatt?

Az Európa Udvart ugyanis 1999-ben létesítették. Ízlés kérdése, persze, de szerintem túl azon, hogy baromi kevés (értsd: kettő) olyan házra bukkanunk, aminek a milyensége élből dekódolható, még egy édeskés giccsparádé-hatása is van. Röviden összefoglalva: Komáromot nem ezért szeretjük.

Párkány nevezetessége az esztergomi bazilika

A szlovák oldalon megvan a párja a régi 10-es útnak, Komáromból például Párkányba észszerű erre menni, nem csak azért, mert ez a legrövidebb út A-ból B-be, hanem a tetejébe még szép is. Szinte végig a part mellett halad, így nem sokat mászni a kocsitól, ha megállni kívánunk egy vízparti andalgásra.

Szóval átautózunk Párkányba (szlovák nevén Stúrovo), és erre a településre ismét igaz, ami a „szlovák” Komáromra: szemlátomást itt is mindenki magyar. Párkányt legkevésbé sem párkánysága határozza meg: a városka legnagyobb látványossága az esztergomi bazilika. Ez a képeslap-piacon is megmutatkozik, tízből kilenc lapon a székesegyház látható, a legkülönbözőbb fényviszonyok mellett, de mindig Párkány és/vagy Stúrovo felirattal. A titok nyitja annyi, hogy a bazilika főbejárata a Dunára néz, és mivel dombon van, Párkány meg nem, a szlovák oldalról nézvést mutatja a legszebb formáját. Az esztergomi bazilika építését 1822-ben kezdték meg, persze akkor még a folyó mindkét oldala egy országhoz tartozott.

Mi sem tudunk ellenállni a kísértésnek, kell egy fotó a szent hellyel a háttérben. Több ingázó és turista döbbeneten nézi ténykedésünk a 2001-ben újjáépített Mária Valéria-híd szlovák oldali hídfőjén, a senkiföldjén. Hosszú percekig igazgatjuk az apparátot, statívval, önkioldóval szórakozunk, hol a szél fújja a hajamat a templom elé, hol Ferenc zuhan kis híján alá a hídról, amikor a piros lámpa villogása alatt próbál helyből a megfelelő pozícióba ugrani, fél kézzel a korláton lógva. Már lemegy a nap, mire végzünk. Több határátkelőnek (a szó humán jelentésében) eseményt jelentünk a vasárnapi koraestében.

Párkány maga nem ér meg egy egész napos kirándulást, a bazilikán kívül tényleg nincs sok látnivaló. A vendéglátásban azonban itt is bízhatunk: közvetlen a határátlépés előtt a hídfőnél található egységbe még be kell térni egy jó szlovák sörre, ez a kocsma az Utolsó Esély.


(Fotók: komarno.sk, sturovo.sk)