Érthetetlen fizikaórákon, szemleragasztó főiskolai előadásokon, véget nem érő munkahelyi értekezletek alatt titokzatos késztetést érzünk arra, hogy a kezünkben levő tollal valamit rajzoljunk az előttünk levő papír szélére. Az így készült firkák minden gátlások és korlátozások nélkül születnek, abszolút a tudatalattiból jönnek, felszínre hozva személyiségünk rejtelmeit, félelmeinket, reményeinket, ambícióinkat, álmainkat.
Az arcok a többi emberhez való viszonyunkat jelzik. Ha vidám, mosolygós az arc, az kiegyensúlyozott társas kapcsolatokra, barátságos és nyílt személyiségre utal, amelyre hasonlóan reagálnak a körülöttünk levők. A mosolygó arc a szentimentalizmusra való hajlamunkat is jelzi. A szomorú arc, lefelé konyuló száj antiszociális tendenciákat fed fel. Ha arcunk jobbra néz, optimisták és lelkesek vagyunk a jövőnkkel kapcsolatban, a balra néző arc a gátlásosság és a zárkózottság jele.
A csupasz vagy vékonyka fák a barátságtalanságot, a szeretet hiányát jelzik, míg a tájképek hűvös személyiséget és lelki kiégettséget mutatnak. Gyakran produkálnak ilyen rajzokat a szerelmi csalódásban szenvedők, de lehet jele egy kisebb betegségnek is, amelyre figyelnünk kell.
A zavaros és minden rendszer nélküli krikszkrakszok, a sehonnan-sehova nem tartó vonalak nem túl összeszedett személyiség produktumai, szervezési képtelenségre, káoszra és az önkontroll hiányára utalnak, valamint arra, hogy gondot okoz a mindennapi élettel való megbirkózás.
A házak az otthon, a család, a gyerekek és a boldogság utáni vágyainkat tükrözik. Ha a házunk ablakán függöny van, füstöl a kéménye, előtte virágok, fák, kanyargó ösvény és kerítés van, az a biztonság, a világtól elforduló, boldog házasság utáni vágyunkat jelzi. Ha a házunkon nincsenek ajtók, ablakok, hiányzik körülötte a kert, és az életnek nincs jele, akkor szeretethiányunk van.
Ha a házunk egymástól elkülönülő rétegekből, szintekből áll, akkor talán túlságosan is büszkék vagyunk az otthonunkra, talán dolgoztatjuk, alkalmasint ugráltatjuk érte szeretteinket.
Egy kis rendetlenség a ház körül a lakók számára kényelmet, biztonságot és boldogságot jelent. Kérdés, a rajzoló elnyomja az ezek utáni vágyat, vagy bevallja magának.
A határozottan besatírozott, kitöltött formák gyakran a düh és az agresszió jelei. Minél erőteljesebbek a satírozások, és minél erősebben van rányomva a toll, annál nagyobb fokú a düh. Ugyanakkor az ilyen firkák – könnyedebb írószerhasználat esetén - azt is jelezhetik, a készítője hajlamos a szarkazmusra és fejlett kritikai érzékkel rendelkezik.
Ha a rajz egy hálót formáz, az a segítségért való kiabálás jele. Készítője csapdába érzi magát, és keresi az abból való kiutat. Ez lehet egy egyszerű utazás, bizonyos új dolgok vagy a személyiség valamely képességének kipróbálása iránt érzett vágy. Viszont hiányzik az önbizalom a továbblépéshez, visszatartja a háló, pedig azt magunk emeltük magunk köré.
A kések, tőrök, pisztolyok értelmezéséhez nem kell nagy fantázia: Agresszív személyiség áll a háttérben, és ugyanezt jelenthetik a vékony, szögletes vonalakkal készült ábrák. A szadista vonzalmakat sem lehet kizárni, különösen ha a rajzon jól felismerhető kínzóeszközök – ostor, akasztófa stb. – vannak.
A sűrű vonalazással készített ábrák gyakran a személyiség és a külvilág közé emelt falak jelképei. Készítői azok közül kerülnek ki, akik eltitkolják, elnyomják érzelmeiket, attól való félelmükben, hogy nem tudják megfelelően kezelni őket. Ugyanakkor a falak mögött várnak, és erősen bíznak benne, találkoznak majd azzal a valakivel, akivel majd leomlanak a falak és rendben lesz minden.
A szívek, virágok, állatok, az egymásba fonódó betűk, a mosolygó arcok szerelemre utalnak, de az sem kizárt, az ábra készítője szeret ábrándozni és légvárakat építeni. Így vagy úgy, ha ilyesmit rajzolunk, nagy valószínűséggel kedvesek és szentimentálisak vagyunk, spontán módon reagálunk saját érzelmeinkre, és életüket egy különleges személyhez szeretnénk kötni.