Szombathelyi közgyűlés: a kokainos ügy, ami nincs (helyszíni tudósítás + videó)

Ahogy várható volt, „behavazott” a szombathelyi közgyűlésen. A nyelvvizsga ügy után ismét sikerült a városnak a bravúr: az ország figyelme a szombathelyi közéletre irányul.  És még nincs vége. Czika László fotósorozatával.

Az Alon tudósítója már régen leszokott arról, hogy a szombathelyi közgyűlésről tudósítson, de hiába akar ő nem foglalkozni a politikával, ha a politikai ezt nem hagyja.

Mert hát nem lehet úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. (Az önkormányzati finanszírozású  és a jobboldali kötődésű média mondjuk lazán így tett, de ezt most talán ne keverjük ide.)

Szóval reggel 9-kor ott vagyok a városházán, a feljáratnál két rendőr áll, ilyen nem szokott lenni, amúgy nyugi van.

Vihar előtti csend, mondhatni.

Azért persze feltűnő a média aktív jelenléte, mögöttem levő székben például Czeglédy Csabát interjúvolja egy feltehetően fővárosi – maradjunk annyiban, hogy a szombathelyi viszonyokról nem teljesen képben levő – újságíró.

A jelenlevő fideszesek a szokottnál csendesebbek és sápadtabbak, míg az ellenzék  módfelett virgoncnak látszik.

A városvezetés késik, de aztán csak megérkeznek. Puskás Tivadar polgármester odamegy Ipkovich Györgyhöz, lekezel vele, valamin viccelődnek, mosolyognak.

Mindenki azt várja, hogy talán most lesz a nagy bejelentés, de semmi ilyen nincs, az „ügy” nem kerül elő.

Puskás Tivadar mintha csak osztályfőnöki órát tartana, figyelmezteti a képviselőtársakat, hogy viselkedjenek, majd gyors pr-beszédet tar a segítés városáról, az Íseumi Játékokról, a Haladás-pálya milliárdjairól és a pápalátogatásról.

Egy percre megemlékezünk a közelmúltban meghalt tűzoltóparancsnokról is.

Aztán szép hosszan elvitatkoznak a napirendről, a városvezetés a szokott módon módszeresen leszavazza az ellenzéki javaslatokat.

Mindenki várja a bombát, de az csak nem jön.

Aztán elkezdik az első napirendet, ami önmagában érdekes, merthogy tényleg zavaros már maga a stadionépítés is, nemhogy annak kapcsolata a Csónakázó-tó környékéről szóló pályázattal.

A második napirend tárgyalása közben jön a hír, az ominózus videó már elérhető a Nyugat.hu-n. „Lazáry tolja rajta a cuccot” – mondja a mellettem ülő kollega.

A közgyűlés ettől még csordogál tovább a medrében.  A képviselők az egészségügyi alapellátásról beszélnek.

Egy normális ország normális városában nyilván azzal kellene foglalkozni, hogy hogyan a túróban lehet az, hogy miközben 9,6 milliárd forintért focistadion épül, ugyanaz a város egy ügyeletes orvosnak 1000-1500 (!) forintos órabért kíván fizetni.

De persze ezzel nem foglalkozik most valójában senki, talán kicsit a polgármester és Horvát Attila (MSZP) kivételével.

A székek mellett Czeglédy Csaba szocialista frakcióvezető és Nemény András országgyűlési képviselő egyeztet.

Aztán 11 óra tájban kezdődik is a műsor.

Czeglédy közli, hogy az egészségügyi témához kapcsolódik, amit mondani szeretne. És hát tényleg ahhoz kapcsolódik.

És az elkövetkezendő percekben megvalósul a legvalószínűbb forgatókönyv, azzal a kiegészítéssel, hogy a bukmékerek más névre talán kevesebbet fizettek volna. 

Szóval Czeglédy elmondja, hogy Lazáry szenvedélybeteg, olyannyira, hogy saját irodájában is kábítószert használ. Azért hozták nyilvánosságra a videót, hogy ne váljon bűnözőktől zsarolhatóvá az alpolgármester.

Lazáry elmondja: amikor kedden megjelent a hír, aznap elment drogtesztre, amit hat kábítószercsoportra terjedt ki, és minden téren negatív lett. Kábítószert soha nem fogyasztott, éppen ellenkezőleg, alpolgármesterként a sportért és az egészségért dolgozott. A szükséges jogi lépéseket majd megteszi. (Az alpolgármester délután sajtóközleményt adott ki, megerősítve a közgyűlésen elhangzottakat.)

Czeglédy ehhez annyit tesz hozzá, hogy a rendőrségen délután feljelent, ugyanakkor szerinte még a Lazáry-ügynél is sokkal súlyosabb téma a dealer kérdése, aki egy szombathelyi lakótelepen él és a helyi ismert embereket ő látja el anyaggal.

Puskás Tivadar egy Moldova György-tanmesével fejezi be a közgyűlésnek a „drog-jelenetét”.

Ez egy katonatisztről szól, akik az ellenfelei bevádolják azzal nyilvánvalóan képtelen dologgal, hogy 1956 megünneplésére készül. A hamis váddal előrukkolók azzal magyarázzák tettüket az írónak, hogy a katonatiszt először áldozatnak tűnik, később viszont mindenki úgy emlékszik rá, mintha elkövette volna a tettet.

„Meggyőződésem, hogy nincs ügy, és ügy ezután sem lesz” – mondja afféle zárszóként a polgármester.

A folyosón aztán pletykaként még hallok ezt azt, de természetesen nem adhatok hitelt ezeknek az információknak, meg aztán amúgy sem osztanám meg őket az olvasókkal, mert éppen nincs kedvem bíróságra futkározni.

Megteszik azt mások úgyis.

Jövőre választások lesznek. Arról szavazunk, kik képviselnek minket.