Jordán Tamás nyüzsgést, életet akar. Mi ezzel a gond?

A tavasz, a szép idő talán jobb távlatokat nyit majd, s tisztább lesz a kép, hogy mire is lehet képes a megyeszékhely színháza, idén és a jövőben. A jelen nem túl rózsás, annak ellenére, hogy papíron magasabb a színház idei költségvetése, mint volt a múlt évben. A valóság az, hogy a papíron megtervezett 196 millió Ft-ból, 145 millió a valóságban elkölthető összeg, ennyiből kell 2011-ben színházat működtetni. Összességében 20 millióval kiesebb a színház büdzséje, mint 2010-ben.

Lehet-e ennyiből működni? Jordán Tamás optimizmusa és látható elszántsága alapján, igen, de nem könnyen. Ráadásul sok minden mást is akar, valódi agórát, ahol mindig nyüzsgés van. Láthatóan „be akarja velünk (nézőkkel) lakatni” az épületet. Annak minden szegletében életet, nyüzsgést akar látni, ahol szabadon válogathatunk a kultúra megannyi terméke között, s mi magunk is részesei vagyunk ennek a kulturális vásártérnek, nem passzív befogadók, hanem aktív részesei vagyunk mi is a „nagy darabnak”, a színház mindennapi létezésének.

Meglátjuk, ahogy azt is, hogy miként alakul a szűkös költségvetés ellenére az évad, fel tud-e venni még 11 munkatársat a színház, úgy, hogy az egy főre jutó javadalmazás alig van a bruttó minimálbér felett, ráadásul nyárra nem is tud pénzt ígérni a jelentkezőknek. Aki ilyen feltételeket is elfogad, valóban az kell-e a színháznak? Meglátjuk.

Nem kívánok kitérni a mostanában folyó „Agora-vitá”-ra. Nincs is értelme. Mindkettő más.

A színház is tegye a dolgát, és a város kulturális intézménye is, aztán ha ezt jól teszik, az csak javunkra válhat.

Benéztünk a próbákra, mindkét darab nagy kedvencem. A Kabaré nehéz falat, hiszen nem elég hű korrajzot adni vele, ez a legfontosabb, de mindezt kiválóan énekelve, táncolva, hangosítva kell megcselekedni, és amennyit értek a színházhoz, ezekben számtalan hibalehetőség van. A próba alapján úgy tűnik, hogy a helyén lesz minden, és érdemes lesz megnézni az előadást
.
A Pygmalion hálás feladat. Semmi más nem kell, csak jó, és hihető legyen a virágáruslány fejlődéstörténete. Hogyne akarna a néző drukkolni neki. A végén együtt győzünk, s jöhet a taps, majd az újabb és újabb előadás.

A színház, ebédmeghívással kedveskedett, s mindenkihez leült egy pillanatra az igazgató. Helyi érdekeltségem (Celldömölk) révén a „tájolásról” kérdeztem. Ősztől minden lehet. Szívesen vállalják, csak annyi kell, hogy alkalmas legyen a helyszín például a Kabaré előadására, na, meg nézők is kellenek. Kemenesalja „fővárosa” ebben az élen szokott járni, ezzel nem lesz gond, csak jöjjenek.

Meglepő kérdéssel fordul hozzám később a folyosón.
- Mondd, nem voltam túl heves?
-...Nem hiszem, lelkesedés, elszántság nélkül nem nagyon szoktak sikerülni a terveink.

A közeljövő gyorsan választ ad majd. Én, optimista vagyok a művészi teljesítményt illetően, aztán a pénz dolgában is lesz majd valahogy. Nem nagyon hallottam még pénzben dúskáló társulatokról, legalábbis errefelé, a színház a játék, ennek ellenére örök...ez a lényeg.