Határokon át - A Koller család útja Pornóapátiból Chicagóig

 "A program nem képes útvonaltervet készíteni Pornóapáti, Magyarország és Chicago, IL között", mondja a Google online térképszolgáltatása, amikor arra lennék kíváncsi, hány ezer kilométer a távolság Pornóapáti és Chicago között.

Ekkora utat tett meg – igaz, hosszabb ausztriai tartózkodással – a Koller család, akik 1956-ban úgy látták: menni kell.

Az akkor 14 éves fiú, Imre (Emmerich) ma már nyugdíjas szerzetes-tanár. Ő írta az Über die Grenzen (Határokon át) című könyvet, amelyet szerdán mutattak be a Savaria Múzeumban. A kötet német nyelven, osztrák kiadó gondozásában jelent meg. A magyar fordítás és kiadás még várat magára, de így is hiánypótló, a 40-es, 50-es évek határmenti falusi miliőjét megidéző dokumentum.

Koller Imre nyugdíjba vonulása után, felesége unszolására fogott a könyv megírásába, elsődleges célként azért, hogy saját és testvérei gyermekei és unokái, akik már az Újvilágban születtek, megismerjék a család múltját. A könyv felidézi a rég elveszett falusi világot, a széna és a kemencében sült kenyér illatával... Ahogy Koller Imre mondta, ő és a testvérei az utolsó olyan generációhoz tartoznak, akik még megélhették ezt az életstílust, a kommunizmus szele aztán mindezt elsöpörte.

Nem söpörte el azonban az emlékeket: azt, ahogy a II. világháborúban a németek a Délkeleti Fal felől lőtték a határ menti falut, Pornóapátit (Pernau), ahogy az oroszok elfoglalták azt, ahogy a szomszédos Németlövőben legyilkolták a zsidó munkaszolgálatosokat.

A német ajkú Koller család szegény volt – olyannyira, hogy Imre irigykedve nézte azt az iskolatársát, aki füstölt szalonnával a zsebében ült a padban – és az emigrációban, Ausztriában eltöltött évekig úgy tűnt, a gyerekek számára nem hogy a diploma, de még az érettségi megszerzése is elérhetetlen álomkép marad. A sors azonban mást tervezett vele, velük: Imre papi szemináriumot végzett, előbb szerzetes lett, majd tanár. Testvérei közül többet is doktor Kollernek hívnak ma már.

Nem Amerikába készült a család, amikor – a nagymama kivételével – 1956-ban átlépték a határt. Nem is mentek először messzebb a szomszéd falunál, Bildeinnél (Beled), hiszen az édesapa arra számított, javulni fog a magyarországi helyzet. Azonban az itthonról érkező hírek egyre elkeserítőbbé váltak... Hogy milyen út vezetett végül Chicagóig, ahol nemrég ünnepelték több tucat tagot számláló Koller família 50 éves amerikai tartózkodását, kiderül a könyvből, amely korábban egyébként angol nyelven is megjelent, Good Dogs Do Stray címmel, utalva arra, hogy a német közmondásnak (Ein guter Hund bleibt zu Hause, egy jó kutya otthon marad) néha épp az ellenkezője igaz...

Koller Imre szülei már nem élnek, számára testvérein kívül már felesége, három fia, egy lánya, és (eddig) öt unokája jelenti a legszorosabb családot. A rokonság szerte a két kontinensen, vannak, akik a ma is Pornóapátiban élnek, vagy Szombathelyen. Sokan eljöttek közülük a könyvbemutatóra is, ahol a szerzőt és az összegyűlteket köszöntötte Friedl Tamás német kisebbségi önkormányzati elnök, és Koller Imre itthon élő unokahúga, Potzmann Erzsi is.

A szerző szemléletesen mesél a család életéről, melynek a világ nagy változásaival kellett szembenéznie. A háború, a háború utáni évek, és egy totalitárius rendszerben való túlélés kihívásai, és a mélyen katolikus szülői háttér határozták meg a fiú jövőjét. Az 1942-ben született író ma Winnetkában, Chicago egyik északi elővárosában él.

Koller 1958 és 1960 között a Salzburg melletti Bischofshofenben a Szent Rupert Papi Szeminárium diákja volt. Ezután vándorolt ki a család Amerikába. Itt először a Steyler Missziónál töltött el éveket, mígnem a tanári pálya kedvéért elhagyta a papi hivatást. 36 éven át középiskolai tanárként dolgozott, tevékenységét számos díjjal ismerték el.