Felsőoktatási és Tudományos Tanács elképzelései (+ kommentár)

mát.

A magyar felsőoktatás szabályozásának stratégiai megalapozása - az FTT ajánlása a felsőoktatás törvényi szabályozásának előkészítéséhez című dokumentumban az szerepel: a pesszimista forgatókönyv szerint a jelentkezők száma 2016-2017-re nem haladja majd meg a 100 ezret, míg az optimista változat szerint nem csökken 100 ezer alá, a mesterképzés, a felsőfokú szakképzés és a nem nappali képzésben részesülők aránynövekedése miatt. A realista forgatókönyv szerint a felvételizők aránya a 2010-es 140 ezernél legalább 25 százalékkal lehet majd alacsonyabb.
Ebből következően a legambiciózusabb célkitűzés a hallgatószám szinten tartása lehet, és elsődleges feladat a felnőttképzés és a hasonló rövid részképzések becsatornázása a felsőoktatási képzésekbe.

Ha a belépők számát 30-35 százalékkal csökkentik, a jelenlegi 53.450-ről mintegy 30-35 ezerre, akkor 2015-ig 6-7 milliárd forintos normatívacsökkenéssel lehet számolni, ami várhatóan ezen a szinten is marad.

Az FTT szerint a felsőoktatási intézmények demográfiai problémáira megoldást jelenthet az a javaslatuk, hogy a felsőoktatásban szerzett bizonyítványokat, illetve tudást bizonyos időszakonként kötelező legyen megújítani, azaz kötelező legyen részt venni bizonyos idejű, nagyjából féléves szakmai továbbképzésen, amelynek költségeit részben a munkáltató, részben a beiskolázott felnőtt viselné. Ennek a képzési résznek a diplomaszerzéstől számítva 10, illetve 15 éven belül meg kellene történnie, és újabb tíz év után ismét kötelező lenne a részvétel.

Hozzátették, hogy a felnőttképzés mellett az intézményeknek minél nagyobb számban kell bevonniuk külföldi hallgatókat és meg kell nyitniuk a kapukat a keletről, délről és a szomszédos országokból érkező hallgatók előtt. Ehhez minimálisan össze kell hangolni a határon túli intézményekkel a magyar felsőoktatási intézmények profilját.

A tanács úgy látja, a hazai felsőoktatási szféra differenciálását folytatni kell, a kutatóegyetemi minősítést nemzetközi mércéhez kell kötni, illetve a címhez rendelt forrásokat konkrét kutatástámogatássá alakítanák az alapfinanszírozás mellett. Az FTT tanulmányában a cím visszavonhatóságát is javasolja.

A felsőoktatási intézmények azon oktatóinak, akik komoly kutatómunkát folytatnak, jelentős óra- és adminisztrációs kedvezményeket adnának, és erőteljes belső differenciálást valósítanának meg az oktatói állománynál.

Mint írták, ösztönözni kell a költségtérítés árfolyamának a valós képzési költségekhez való fokozatos közelítését, és stratégiai céljuk, hogy a költségvetési támogatások öt éven belül ne haladják meg az intézményi költségvetés 50 százalékát.

Az anyagban az is szerepel, hogy még az idén el kell indítani a felsőoktatási intézmények második integrációs hullámát. Kitértek arra is: az a cél, hogy egységes egyetemi rendszer alakuljon ki, melyben az egyetemi központok többnyire mesteri és doktori szintű programokat kínálnak, illetve kutatnak, egységeik pedig alap- és szakképzést kínálnak térségüknek, valamint "felhordják" anyaintézményükbe a legtehetségesebb hallgatókat.

A szervezet honlapján az olvasható, hogy a Felsőoktatási és Tudományos Tanács a szaktárca vezetőjének – a felsőoktatás fejlesztési, finanszírozási és kutatás-fejlesztési kérdéseiben – döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő független szakértői testülete.

A tanács a felsőoktatás képzési és kutatási rendszerének társadalmi-gazdasági beágyazottságával, fejlesztésével és finanszírozásával kapcsolatos döntések előkészítésében vesz részt, figyelemmel kíséri és elemzi a felsőoktatás és a társadalom kapcsolatát, különösen a munkaerőpiac szakemberigényét. Javaslatot tesz az államilag támogatott képzésbe felvehető éves hallgatói létszámkeretre, annak elosztására, és a képzési rendszer korszerűsítésére.
 

Alon-kommentár

Felsőoktatási és Tudományos Tanács ezt jól kifundálta, nagyjából és egészében úgy, ahogy maga a felsőoktatás működik: önmagáért.

Ha nincs elég diák, akkor gyártsunk, ha úgy sincs, akkor rendeljük vissza az egykori hallgatókat. Nem azért, hogy megújítsuk a tudást, amit különben sem nagyon adtunk annak idején, hanem hogy megint legyen ki a létszám. És akkor mindenkinek megmarad a tanszéke, órakerete, nyári szünete.

Ezt a megoldást exportálni lehetne az élet más területére is. Vissza lehetne rendelni az érettségizőket (biztos sokaknál megkopott a matematika-tudás), az általános iskolásokat (mik azok a zárvatermők?), még egyszer megcsináltatni a műszaki vizsgát autóvezetésből (mennyi a kuplung holtjátéka?), sőt be lehetne fizettetni még egyszer a korábbi adókat is.

A lehetőségek végtelenek. A felsőoktatás és annak tanácsa fáklyaként világít. (J. A.)