Évadnyitó ülés a Weöres Sándor Színházban: nem egy könnyű műfaj

Jordán Tamás talán még a színházalapításnál is nagyobb fába vágja a fejszéjét. Puskás Tivadar néha nem ért egyet önmagával, de a színészeket többször is megnevettette.

A főszereplők - Jordán Tamás igazgató és a társulat színészei, dolgozói – mellett megyei és városi politikusok, a színház szenátusának képviselői, sajtómunkások és „hétköznapi” érdeklődők is megjelentek a Weöres Sándor Színház hétfő délelőtti évadnyitó ülésén.

Lírai alaphang

„Úgy állok önök előtt, mint aki tudja: életének utolsó 5 évét kezdi el … Miután hiszek a determinációban, minden állomása az életemnek – az Egyetemi Színpad, a Nemzeti Színház, a Merlin - azért volt, hogy a szombathelyi színház létrejöjjön, és az történjen vele, amit álmaimban elképzeltem” – adta meg a líra alaphangot az eseménynek Jordán Tamás, hozzátéve, hogy bízik benne, összefogással megvalósítható az álom.

A polgármester elismerése

Puskás Tivadar polgármester megköszönte a jelenlevőknek, hogy Szombathelynek színvonalas színháza, kulturális műhelye van, amely "egy rétegnek meghatározza a gondolkodását".

A városvezető külön megköszönte Jordán Tamásnak, hogy összetartja a stábot, hogy irányt ad neki. Még akkor is, ha „egy-két dologban más elképzelésünk van, időnként nem értek én magammal egyet” - fogalmazott politikusan Puskás, aki ugyanakkor a magyar színjátszás nagy tudósának és annak gyakorlati végrehajtójának nevezte Jordán Tamást.

A polgármester szerint a színház lényege az, hogy magas szakmai szinten értékekre, morális tartásra nevelje az embereket.

Puskás Tivadar humora

A szombathelyi polgármester közbeszédei nem mindig érik el a cicerói magasságokat, de a társulati ülésen papír nélkül beszélő politikus nemcsak hogy nem hibázott, de olykor még a nézőtéren helyet foglaló színészeket is sikerült megnevettetnie.

Három részlet:

(Beszéde elején) „Készületlen vagyok, ilyenkor sokat szoktam beszélni, ez a két-három óra éppen elég lesz.”

(Belehunyorogva a lámpákba) Ahogy végignézek a sorokon, és amennyit látok belőle … elsősorban a reflektort látom, de a hangokból úgy hallom, a reflektorokon kívül mások is vannak.

(Jordán Tamáshoz) „Ha végiggondolom, öt év múlva hasonló beosztásban szeretnénk itt lenni.”

Álom kifejtve

Jordán Tamás eltűnődött a spontán színpadi díszleten, ami véletlenül volt ott, de ugyanakkor szimbolikus.

Puritán és szimbolikus díszletek

Kifejezi a puritánságot és a szegénységet, ugyanakkor nem lehet eldönteni a vertikálisan ferde díszletelemről, hogy az emelkedő vagy lejtő. A minimális takarófal azt jelenti, hogy ban egy kis takargatnivalójuk, de nem sok - szólt az esztétikai elemzés.

A színházigazgató ezután részletesen kifejtette elképzelését az álmáról. A helyzet komolyságát jelzi, hogy Jordán életében ez volt az első alkalom, hogy a egy évadnyitó beszédet papír segítségével mondott.

Jordán Tamás papírból mondta

Az igazgató rendkívül sikeresnek értékelte az elmúlt szezont, szerinte az a tény, hogy a Szentivánéji álom négy díjat söpört be a POSZT-on, azt jelenti, a Weöres Sándor Színház a magyar színházi élet elitjébe került.

Ugyanakkor hatalmas válságban van a magyar színház, mindenki megoldást keres, és „kemény közdelemre van kilátás”.

„A színház feladata más, mint akár öt évvel ezelőtt volt. Sorban bezárni kényszerülnek színházak, a megmaradtak kétségbeesett harcot vívnak a fennmaradásért, évről évre kevesebb a támogatás, fogyatkozik a közönség. Az anyagi kényszer csökkenti a társulatok létszámát, kevés szereplős, vidám, zenés előadások műsorra tűzésére ösztönzi a színházakat. A színházi emberek teljes létbizonytalanságban, kiszolgáltatottan, egyre kevesebb reménnyel várnak valami csodára. A színházi élet politikailag megosztott, a szakmának nincs érdekérvényesítő ereje” – diagnosztizálta a bajt az igazgató, aki szerint most érkezett el a szombathelyi színház alapításának a koncepciója, most tettekkel lehet bizonyítani, hogy a színház többet tud, mint amire azok mostanában vállalkoznak.

Szombathelyen a színház motorja lehet a szellemi innovációnak, egy új mentalitással rendelkező polgári társadalom kialakulásának – mondta Jordán, azzal indokolva elképzelését, hogy habár a színház vesztett presztízséből, még mindig képes megszólítani és összeterelni az embereket.

A cél az, hogy „a Weöres Sándor Színház olyan szerepet töltsön be a város életében, mint egy nagy nyitott klub, ahol jó jelen lenni, találkozni, beszélgetni másokkal, társaságoknak együtt lenni, esetleg ebédelni, vacsorázni, ahol a civil társadalomnak alkalma van eszmét cserélni, közös ügyeket esetleg megvitatni”.

Ha mindez megvalósul, akkor létrejöhet a Szombathely-jelenség”, ahogy három évtizede Kaposváron is létrejött valami.

Alon-kommentár

Be kell vallanom, kissé irigyelem Jordán Tamás lelkesedését és idealizmusát. Újságírói szemszögből eddig azt tudtam kiolvasni a sorok között, hogy a magyar parlamenti pártok – jobbról, balról és középről - szeretnek ugyan hivatkozni a polgárokra, de a civil kontroll és az állampolgári öntudat nagyjából annyira hiányzik nekik, mint üveges tótnak a hanyatt esés, vagy – hogy stílszerűek legyünk - a független sajtó. A szombathelyi politikai döntéshozók most bebizonyíthatják, hogy mennyire így vagy nem így van. Én kicsit szkeptikus vagyok - részben ez a dolgom -, ugyanakkor beismerem őszintén, annak idején a színházalapításban sem hittem, és lám, mégis sikerült. (J.A.)

Jordán Tamás felhívta a figyelmét a helyi politikusoknak, hogy fontos lenne, ha megjelennének a bemutatókon, mert ez – a biztosított anyagiakon túl - hozzájárulhat ahhoz, hogy a cégek, szponzorok lokálpatriótaként szívesebben támogassák az intézményt.

„ Önző önzetlenséggel vágok bele ebbe az új 5 éves szakaszba. Önzetlenül hajlandó vagyok mindent vállalni, hogy valóra váljon a dédelgetett önző álmom, hogy diadalra vigyem a szakmai álmomat. Bebizonyítani, hogy a Színház több mint önmaga. Ehhez kérem a jó Isten, az itt dolgozó munkatársaim, barátaim és valamennyi jelenlévő segítségét” – fejezte be nyitóbeszédét Jordán Tamás.

A színház 2012/13-as repertoárjáról, tervezett programjairól, színészi változásiról és egyéb terveiről külön cikkben számolunk be.