Gunter Demnig német képzőművész pénteken az Árpád tér 13. szám elé helyezte el a névvel, címmel ellátott kis táblát, amely Bass Rezsőn kívül még sok mindenre emlékeztet bennünket.
Több európai és magyar város után immár Kőszegen is van botlatókő.
Gunter Demnig német képzőművészben 1993-ben fogalmazódott meg az ötlet, hogy botlatókövekkel, azaz az utcába ágyazott, macskakő nagyságú kis réztáblákat állítson a náci uralom alatt elhurcolt és megsemmisített zsidók, cigányok, ellenálló katolikusok és a terror egyéb áldozatai emlékére, az a ház előtt, ahol az illető utoljára lakott.
Az első tábla 1994-ben jelent meg Kölnben, melyet azóta sok másik követett, Szombathelyen például négy ilyent helyezett el Demnig 2009-ben.
Péntek óta most már Kőszegen, az Árpád tér 13. szám alatt is van ilyen. Itt lakott Bass Resző állatorvos, a Kőszegi Kaszinó választmányi tagja, akit 1944. május 11-én kőszegi sorstársaival együtt gettóba zártak, június 18-án Szombathelyre szállítottak és július 4-én Auschwitzba deportáltak, majd ott megöltek.
„Volt Kőszegnek egy összetartó közössége, amelynek tagjai szorgalmukkal, tehetségükkel, kivívták a város megbecsülését. Kiemelkedő tagjuk, Schey Fülöp támogatást adott a kőszegi apácáknak, polgári menedékházat épített, adományai révén kisdedóvó létrehozását tette lehetővé, közösségük tagjai közül többen megtalálhatók voltak a legnagyobb adófizetők között. Az első világháborúban hősiesen helytálltak. A két világháború között is számarányukhoz viszonyítva nagyobb arányban találhatók virilisek közöttük, mint Kőszeg más közösségeiben. Az idősebbek még emlékeznek a zsidó polgártársak által működtetett boltokra, ahol mindig volt a vásárlónak hitele, a gyermek ajándék cukorkát kapott. 1944-ben mégis megtörtént az, aminek sohasem szabadott volna megtörténnie. Kőszeg lakosai szeme láttára kísérték ki Kőszeg Zsidó Közösségét a Vasútállomásra, amely egy szenvedéssel teli út első állomása volt, és most már tudjuk, egyenesen a halálba vezetett” – így kezdődött az a beszéd, melyet Küttel István mondott a Kőszegi Polgári Kaszinó képviseletében.
A szónok szerint a „nagy csend, az a nagy űr, ami maradt elvesztett zsidó polgártársaink után, minket cselekvésre kötelez”.
A 103 deportáltból és a 14 munkaszolgálatosból, összesen 117 összlétszámot felölelő kőszegi hitközség tagjai közül csak 16-an élték túl a fasizmus szörnyűségeit (6 a munkaszolgálatból, 10 Auschwitzból). A mártírsorsot 16 gyermek osztotta (6 fiú és 10 leány).
A botlatókő elhelyezését a Kőszegi Polgári Kaszinó kezdeményezte.
Fotó: Németh István
A kőszegi zsidók elhurcolása 1944-ben - a menet élén Bass Rezső
Bass Rezső életrajza
(Forrás: Harsányi László Kőszegi zsidók című könyve)
Bass Rezső a XX. századi kőszegi zsidóság egyik legkiemelkedőbb egyénisége volt. 1882-ben született Sárváron.
1905-ben a sárvári fiatal állatorvos megpályázza a megüresedett kőszegi városi állatorvosi állást. Kőszeg képviselőtestülete egyhangú választással megválasztja a fiatal szakembert erre a posztra. A felkészült kolléga szorgalmával hamar kivívja a város megbecsülését. Bass Rezső magas, jó megjelenésű, erős fizikumú ember volt. Nagyon szeretett és tudott élni, vadászott, bálozott, ha hivatali vagy magánéleti minőségében sérelem érte, akár párbajozni is képes volt igazáért. Mindezek mellett „hivatali teendőit kifogástalanul ellátta”. Kiváló közösségi ember volt. Egyenes, gerinces viselkedése tiszteletet parancsolt.
1910. decemberében a városi közgyűlésen a polgármester elmondta róla, hogy munkásságával a város bizalmát teljes mértékben kiérdemelte, a fellépett járványos állat-megbetegedések lokalizálásában, leküzdésében tevékenyen szolgálta az állategészségügyet. Ugyan őt, amikor háromnegyed év múlva, amikor mint városi állatorvos bekerül a képviselőtestületbe, a képviselők éljenzése mellett melegen üdvözli a polgármester, mint olyan elöljárósági tagot, ki „buzgó tevékenységet fejt ki hivatalos ügyeiben”. Ebben az időben már a Kaszinónak is rendszeres vendége, egyszer egy hadnagy dolgozatát olvassa fel egy családias estélyen.
Az 1913-ban megalakult Kőszegi Sport Egylet választmányi taggá választja.
1913. szeptember 4-i városi közgyűlésen napirend előtti interpellációjában a helybeli izraelita hitközség azon sérelmét tette szóvá, mely szerint a város által fenntartott katolikus iskola nem vesz fel zsidó tanulókat, tanköteleseket, s ha mégis, ezektől magasabb tandíjat, személyenként 20 koronát szed.
1914-ben már virilis jogon is városi képviselő.
A béke utolsó hónapjaiban a polgári kaszinó újból választmányi taggá választja Bass Rezsőt. Aránylag fiatalon érte el az akkor társadalmi megbecsülést, fémjelzést jelentő tisztséget .
A polgármester az 1917. március elején tartott közgyűlésen köszönetet nyilvánít Bass Rezső állatorvos felé azért, hogy a hatósági hússzék ellátása és kezelése terén érdemes munkát fejt ki a közellátás érdekében.
1919. május, júniusában a munkástanács tagjává választják Bass Rezsőt. A Tanácsköztársaság bukása után 1919. augusztusában letartóztatják. A városi tanács szeptember 6-án elbocsátotta állásából. Az 1920. januártól márciusig tartó kommunisták bűnperében ellene a fővád: lázadás, ezen kívül izgatás, zsarolás. A bizonyítási eljárás során a vendéglősök, mészárosok tettek ellene vallomást az ügyészség vádjait ismételve, a vádlott közellátási ténykedéseit bírálva.
1920. március 3-án kihirdetett ítélet szerint Bass Rezső hét hónapi börtönbüntetést kapott, valamint 5 évi hivatalvesztést. Bass Rezső 1925-ben valószínűleg a rehabilitáció iránti vágytól és az állatorvosi hivatás szeretetétől vezérelve beadja pályázatát a megüresedett városi állatorvosi posztra, de nem veszik fel a jelöltek közé.
1921. év végétől tisztviselőként alkalmazza az Első Magyar Nemez-, Posztó és Fezgyár Részvénytársaság, ahol fokozatosan egyre nagyobb munkakört bízott rá az igazgatóság, idővel főtisztviselővé, az adminisztráció vezetőjévé, majd 1936. végén igazgatóvá nevezték ki. „Ahogyan állatorvosi működése idején hivatali felettesei és az állattartó gazdaközösség egyaránt szerették ezt a tehetséges férfit, a nemezgyárnál töltött több mint 2 évtized alatt az itt dolgozó ipari munkások rokonszenvét, megbecsülését szerezte meg. A Nemezgyár Eisner Kamill és Bass Rezső igazgatása során virágzik, termékeinek kétharmadát Európán kívüli országokba exportálják.
1933-ban az Izraelita Hitközség tisztújító közgyűlésén Bass Rezsőt elnökké választják. Egy éven át tölti be ezt a posztot.
| 1938-tól Bass Rezső sorsa összeforr a kőszegi zsidóság tragikus sorsával. Érvénybe lépnek a zsidótörvények, egyre nagyobb megaláztatást kell elszenvedniük. Egyre inkább befelé fordulnak, nem nagyon házasodnak, gyermek is alig születik köreikben. 1944. március 19-i német megszállással megpecsételődik a sorsuk. 1944. május 11-én a báró Schey Fülöp u. 8-ba, a Deutsch Arthur féle házba és ennek gabonaraktárába begettózták Őket. Szombat kivételével délelőtt 10-től 12-ig kb. 15 zsidó kimehetett a városba bizonyos utcákba vásárolni. Összesen 103 zsidó zsúfolódott itt össze, akikből 80 fő volt kőszegi. 1944. június 12-én kiemeltek minden munkaszolgálatra köteles zsidó férfit (talán mentési szándékkal). 1944. június 18-án az egész kőszegi gettót vasúton a Szombathelyi gettóba szállították. |
1944. július 4-én a szombathelyi teherpályaudvarról lelakatolt marhavagonokban szállították Őket Auschwitzba, ahová 4 nap múlva érkeztek meg étlen, szomjan.
További cikkek
Aktuális
Megkezdődött a síszezon a mátraszentistváni Síparkban
Aktuális
Sokszor érzelmi pótlékok az ételek - A falási rohamok így leküzdhetők
Aktuális