Bentlakásos léböjtkúra Érden: Egy hétig csak iszunk (élménybeszámoló)

Egy hét leteltével hazudnék, ha azt mondanám, hogy még maradni akarok. Még akkor se, ha úgy érzem, kicsattanok az egészségtől, 5-6 kilót fogytam és az összes nadrágom vígan lehull rólam. Összességében viszont megérte.

Léböjtre nem gyakran megy az ember. A nagyadag szalonnát és tükörtojást reggeliző ember még annál is ritkábban. Sőt, őszintén szólva, ha D. nem ajánlja annyira lelkesen, hogy pontosan erre van szükségem, soha még csak meg se fordul a fejemben egy ilyen kaland. De idén év elején nem csak hogy megfordult, de végig is csináltam.

A Napsugár Életház Érden van, de csak épphogy, az Esztergályos utca már a Fenyves-Parkváros nevű városrésznek is a legszéle, azon túl már a préri (az egykori lőtér), majd az erdő (természetvédelmi terület), ahova Habsburg György szokott kilovagolni a feleségével, Eilikával (a közeli Sóskúton élnek).

A léböjt egy hétig tart, és csoportos történés, egymást erősítve könnyebb a koplalás. Az életház 14 személyes maximum, de mi nem vagyunk ennyien, csak öten. Csak kicsit bánom, így nem tudok majd elbújni a sarokban a torna alatt, jaj.

Mónika, azt életház vezetője igazi háziasszony. Egy barátnőjével együtt nyitották a házat évekkel ezelőtt, azt követően, hogy ők maguk voltak valahol egy léböjtön, és rájöttek, mennyi mindent lehetne máshogy, jobban csinálni. És megcsinálták.

Mégis, mit csinálok én itt egy hétig?

A nulladik napon, pénteken este zöldséglevest kapunk. Jól jegyezzük meg a brokkoli, a karfiol formás burjánzását, a répa és a zeller szilaj, de kedves formáit, mert ilyet a következő egy hétben többet nem látunk...

Az első napon, vagyis szombaton rögtön kihagyással kell kezdenem: egyrészt az asztrológus sem vonz mint esti program, másrészt a keserűsó (ami hashajtó) vagy beöntés opciók sem a reggeli programban. A többiek egybehangzó véleménye szerint legalább a keserűsó igenis kéne, anélkül nehéz lesz a béltisztítás. Na majd meglátjuk. A só a kisszekrényben, még elé is pakolok, ne is lássam.

A társaság túlnyomó részén (értsd: rajtam kívül mindenkin, ideértve a böjttársakat és az életházban dolgozókat is) látom az őszinte megdöbbenést, amikor enyhén szólva elutasító arcot vágok mindennemű ezoterikus kísértésre. Szóval, aki nagyon materialista, válasszon más helyszínt, vagy vállalja az érdekes tekinteteket.

Délután hamvasztás. Ezt mindig mindenki félreérti, valójában hangmasszázs, amit a jógás Zsuzsi tart. Annyi Zsuzsi van itt, a masszőrtől az asztrológuson át az edzőig, hogy ha bármire van szükséged a házban, elég elkiáltanod magad, hogy Zsuzsiiiiiii, mindjárt ott terem valaki. A hangmasszázs úgy fest, hogy mindenki szépen kényelmesen elhelyezkedik a nyugágyakban, lehunyja a szemét, Zsuzsi pedig a külön e célra beszerzett különleges harangokat sorra megszólaltatja, végighaladva a csakrákon (mindegyikhez van megfelelő harang). A legtöbben különféle színeket látnak, egészen ellazulnak, és gondolom, kisimultak nekem is a csakráim, jaj, bocs, megint a hitetlen állat.

Ezután ugyanott, ugyanazzal a lendülettel következik a vezetett meditáció: képzeld el magad egy tengerparton, jön egy hajó, a te hajód, felszállsz rá, követed a lenyugvó napot, feljön a hold etc. - nos, az etc. akármit is jelenthet, a gyaur szerző a holdnál elaludt, hogy ne is térjen magához az egésznek a végéig. Nem volt rossz, már csak azért sem, mert megint kipróbáltam valami újat. Mondjuk, már délelőtt is, mert eddig jógázni se voltam életemben.

Vráááááááááh, de utálok korán kelni, állapítom meg vasárnap reggel. A mauri masszázs, a mai nap fénypontja, az nagyon rendben van. Ezt Helga műveli rajtam, egy órán keresztül, masszázsolajjal, alkarral és mintha tánclépésben. Utána lebegés, vigyorgás, éncsere, bodogságosság, Helga egy rendes világban repectre járna minden másnap.

Hogy fest egy nap?

A napirend pedig a következő: 7-kor felkelsz (már aki...), 7.30-kor az ajánlatos keserűsó per beöntés akció, 8-kor gyógytea, 9-10-ig pilatesz Zsuzsival, 10-kor egy pohár búzafűkoktél, amin búzafű és almapréselmény elegyét kell érteni, kifejezetten finom, csak hát kevés.

12-kor jön az "ebéd", vagyis zöldségleves, zöldségek nélkül, amit szilárdabb zöldségek (pl. zeller) esetén gyakorlatilag egy teljesen vízszerű, haloványan fűszerezett és sótlan lé, a maszálódásra hajlamosabb alapanyagoknál kis fantáziával mindez a krémlevesek irányába hajlik. Amúgy ahogy telnek a napok, szokunk le az ételről és velük a sóról is, úgy tűnnek egyre finomabbnak a levesek. A sütőtökös verzió péládul azonnal mindenki kedvence lesz. Ebéd után májpakolás és csendes pihenő, azaz kapsz egy spéci meleg tasakot, amelyet a jobb bordaív alá helyezel, ezáltal fekvő helyzetben gerjeszted a májad működését. A többség simán elszunyókál közben.

Kettőkor aztán egy deci frissen préselt gyümölcslé, mindennap másfajta, utána séta a télen nem túl inspiratív környéken (tkp. több az illegális szemétlerakó az út túloldalán, mint a növényzet, de nyáron eszméletlen a hely, van egy hatalmas levendulaföld rögtön itt a szomszédban, valamint az élelmesebbje lemegy kocsival a Duna-partra, ami egy kicsit távolabb van, és ott sétálgat a töltésen), majd 4-kor megint gyümölcslé.

Hatkor aztán végre "vacsora": ugyanaz a leves, mint ebédre, valamint zabnyák, amit kis jóindulattal pudingnak nevezünk. Ez a nap gasztronómiai csúcsa, olyasmi, kis beleérzéssel, mint a tejbegríz, csak ez zabpehelyből van. És nem tejjel, hanem vízzel, így a külseje inkább tapétaragasztóra emlékeztet, az állaga is, viszont tehetünk rá fahéjat és mézet. Azonnal megszeretem.

Aztán este 9-kor jön még két deci céklalé, almával tuningolva, a céklát vagy nagyon szereti valaki, vagy nagyon nem, sajnos én ez utóbbi embercsoportba tartozom, de pont ez az a zöldség, ami éjjel marha jó a májunknak. Egy ideje nagyon gyorsan tudok céklalét inni.

Ezeken kívül napközben minimum 12 csésze gyógytea/víz az előírt adag, azaz mintegy három liter. Ez meglepően könnyen teljesíthető, főleg, ha este szaunázunk is.

A böjtkrízis, és ami utána van

No de. A reggel, éhgyomorra elkövetett pilatesz egy kicsit erős. Konkrétan az összes testrészem sajog két alkalom után. Erre jön rá, hogy három nap után halni készülök, ez a böjtkrízis, benne volt a szakirodalomban, franc esne bele, azt hittem, ott is marad. Hát nem. A fejem hasogat, az ágyból is annyi időre van erőm kimászni, hogy megigyam az aktuális bármit, és ez így megy másfél napig.

Móni gyógyteával töm közben, mert a takonykór is kijön rajtam (hálistennek ez is eltűnik két nap alatt), amiket külön nekem kever, ötféle fűből.

A negyedik-ötödik napon már semmi gond, a pilatesz még mindig durva, viszont érdekes módon éhes nem vagyok. (Ez nem jelenti azt, hogy ne látnánk mindenhol kaját, a narancssárga polifoam lazaccá változik, a levesbe mélyen belemártjuk a merőkanalat, hogy kiszedjük a nemlétező sűrűjét...) Valószínűleg a két óránkénti etwas, plusz a napi 3 liter további folyadék átveri az ember gyomrát, meg persze volt egy hét leépítő diéta is előtte, hogy átálljunk valamelyest (és utána jön egy hét felépítő, na, ez a legnagyobb kihívás, ezt betartani. Mondjuk, a pörköltözés senkinek nem ajánlott, amikor elhagyja a házat, a gyomorgyörcs a minimum, de súlyosabb problémákat is okozhat a hirtelen táplálékbevitel, pláne az ilyen durvább fajta.)

A délelőtti meg délutáni szabad órákat vagy valamelyik szakértővel (van belgyógyász is) való csoportos vagy egyéni beszélgetés tölti ki, vagy valamilyen masszázs (az említett maurin kívül egy hagyományos, svéd masszázs is szerepel a programban, de van lehetőség továbbiakra is befizetni), vagy aki hisz benne, befizethet biorezonanciás állapotfelmérésre is. Én maradok a könyveimnél, amikre hetek-hónapok óta nem volt időm.

És akkor most milyen is volt?

A szobákban nincs tévé, csak lent, de azt se kapcsolja be senki, telefonálni csak módjával, az internetet jobb elfelejteni, meg minden más külső hírforrást is, hiszen a program együtt jár a nyugalommal, a befelé fordulással, önmagadra figyeléssel. Erre egyébként teljesen megfelel az életház.

Az egy hét leteltével, hát, bizony, hazudnék, ha azt mondanám, hogy még maradni akarok. Még akkor se, ha úgy érzem, kicsattanok az egészségtől, 5-6 kilót fogytam (ránézésre, ugyanis előtte elfelejtettem megmérni magam – mindenesetre az összes nadrágom vígan lehullott rólam). Már nagyon nem bánnám, ha beleharaphatnék valamibe.

Tény, hogy az én ízlésemnek kissé erős volt az ezoterikus körítés, de összességében azt mondom, megérte. Búcsúzóul Móni mindenkinek csomagol paradicsomlevest, valamint gyümölcs- és céklalét. (Cékla! Sose szabadulok meg a céklától!)

Ami pedig szigorúan a helyet illeti, a szobákat, a közös helyiségeket, felszereltséget (szauna, 37 fokos medence...) tekintve, tízes skálán 9 és felet érdemel (a 10 ponthoz az hiányzik, hogy mivel kéthetente van csak turnus, a köztes időben – logikusan – télen nem fűtik az épületet, így első este kicsit hideg volt).