1956-os szobrot avattak a szombathelyi Jáki úti hősi temetőben (képsorozattal)

Azt mondja, egyszerű üzenetet akart megfogalmazni. A szobrot a forradalom leverésének 54. évfordulójának alkalmával avatták fel.

Csütörtökön még csak délután négy óra van, de az óra-visszaállítás miatt már kezd szürkülni Szombathelyen a Jáki úti Hősi temetőben, amely a köztemető szomszédságában, a dombtetőn található.

Az alapból is különleges hangulatú helynek a közelgő este mellett további hangulatot ad az őszi táj, a gyülekező, sötétruhás embercsoportok és a bejárattól nem messze álló, fehér lepellel letakart, nagyméretű szobor.

Veres Gábor új alkotása, az 1956-os forradalom eltiprásának 54. évfordulójára készített szobor nem sokáig áll letakarva: a Himnusz és egy Nagy Gáspár-vers elhangzása után Kovács Ferenc megyei elnök és Puskás Tivadar Szombathely polgármestere – kis külső segítséggel – leleplezik a művet.

A szobrot megáldják a történelmi egyházak képviselő, majd rövid beszédek következnek.

Kovács Ferenc többek között arra emlékeztet, hogy amikor 1956. november 4-én eldördültek a szovjet ágyúk, úgy tűnt, hogy minden elveszett. De az igazság igazság marad akkor is, ha a föld mélyére temetik, ha igyekeznek elfeledtetni, ha nem vesznek tudomást róla. 1956 végül győzött, akkor is győzött, ha nagyon sokban került nekünk ez a győzelem – hangzik el.

Puskás Tivadar szerint az 1956 hősei nem haltak meg hiába, felhívták a világ figyelmét, hogy van egy létszámában kicsi, de lelkében nagy nép, amely megelégelte, hogy nem mondhatja el saját gondolatait, nem hajthatja végre saját tetteit. Az új szombathelyi szobor arra figyelmeztet: emlékeztessük utódainkat 1956-ra, annak hőseire.

Veres Gábor, a szobor alkotója röviden beszél művéről. Ezek szerint egy olyan emlékművet akart állítani, aminek egyértelmű az üzenete a következő, digitális generáció számára is. Merthogy a mű roncsolása nem digitális, hanem nagyon is valóságosan történt. A harckocsit a katonaság a tatai laktanyában biztosították rendelkezésére. Itt lőtte át a másfél tonnás vaslemezt, melyet balugunyomi ismerőseinél munkált meg. Kontrasztként kézifegyverrel is belelőtt a vaslemezbe, de ez csak apró, alig észrevehető nyomokat hagyott a lemezben. Ez kontraszt jelzi az egykori erőviszonyokat, az esélyegyenlőtlenséget.

A mű előterében egy rozsdamentes, időtálló kereszt található, arra emlékeztetve, hogy hitünkért, embertársainkért álljunk ki, még akkor is, ha ez áldozatokkal jár.